"…mindannyiunk atyja", 2017. november 18-án, szombaton, 19 órakor (Collegium Hungaricum)

A bécsi magyarok ünnepi megemlékezése az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából

A bécsi magyarok ünnepi megemlékezése az 1956-os forradalom és szabadságharc 60.évfordulója alkalmából

2016. október 23-án, vasárnap este hét órakor kortanúkkal folytatott kerekasztalbeszélgetéssel és táncszínházi előadással folytatódott a bécsi magyarok ünnepimegemlékezése a Theater Akzentben. A rendezvényt a bécsi Magyar Nagykövetség, az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala, a Bécsi Magyar Kultúregyesület Délibábvalamint az „Europa”-Club közösen szervezte.

Az előadáson való részvétel előzetes regisztrációhoz volt kötve, és már napokkal arendezvény előtt elfogytak a helyek, így nem meglepő, hogy 2016. október 23 – án, vasárnapeste hét órára megtelt a Theater Akzent nézőtere.
Dr. Smuk András, az „Europa”-Club elnöke köszöntötte a jelenlévőket, majd felkérte Dr. Perényi Jánost, Magyarország nagykövetét (történészt) ünnepi beszéde megtartására. Anagykövet úr hangsúlyozta, hogy az ’56-ban történtek nemcsak hazánk életében indítottak eljelentős változást, hanem világtörténelmi szempontból is számottevőek voltak. Kiemelte, hogy rengeteg párhuzam fedezhető fel az 1848-as valamint az 1956-os események között, éshogy számára 1956 a magyar történelem egyik legfontosabb eseménye ezért, valamint azért,mert ezt ő maga is megélte.
A nagykövet úr beszéde után Zsuffa Tünde írónő beszélgetett az ’56-os forradalom „élő fáklyáival”: Fáy Jenővel, Csernay Jenővel, Schermann Rudolffal, Szőke-Dénes Róberttelés Török Marikával.Fáy Jenő mesélt először arról, hogyan élte meg az ’56-os eseményeket. Ő akkor 17éves volt, és a Keleti Pályaudvar-i postára igyekezett egy csomaggal, amikor gyülekeznikezdtek az emberek. Mire visszafelé jött, már több százan voltak, és egyre hangosabb volt askandálásuk: „Döntsük le a Sztálin szobrot!”.
Fáy Jenő csatlakozott hozzájuk, és jelen voltannál a pillanatnál, amikor a nyolc méteres szobor ledőlt. Azt mondta, ahhoz hasonlóeufórikus hangulatot soha nem érzett azóta sem.
Csernay Jenő 21 évesen került az események sűrűjébe, katonaként. A Rádió épületénélteljesített szolgálatot, és az ÁVO-s őrnagy hiába kérte tőle és társaitól az éles töltényeketahhoz, hogy a tömegbe lőhessenek, inkább eldugták. Majd kaotikus lövöldözés kezdődött (mindkét részről), az ÁVO-s őrnagyot lábon lőtték. A kiskatonák a környező házakbamenekültek, majd másnap visszamentek a laktanyába.
Schermann Rudolf kispap volt az ’56-os események alatt, aki – miután a forradalomkitört – sorba járta az iskolákat, hogy keresztre cserélje a vörös csillagokat… 24 évesen ment Ausztriába, ahol mindent megtett azért, hogy a kiérkező menekültek beilleszkedését segítse. Szőke-Dénes Róbert a forradalom utáni időszakról beszélt, arról, hogy az Ausztriábanmegalakuló ifjúsági szervezet (MEFESZ) szervezési titkáraként azért dolgozott a társaivalegyütt, hogy lakást, ösztöndíjat, tanulási lehetőséget kapjanak azok, akik MagyarországrólAusztriába menekültek a forradalom miatt.
Török Marika népmesei hőséről, saját férjéről mesélt, aki egy hónappal azután, hogysikerült elhagynia az országot, újra visszatért az éj leple alatt, hogy magával vigye a családját. Hat és kilenc éves gyermekeikkel négy órát gyalogoltak a sötét erdőben a határig, elkerülve acsapdákat, alvó határőröket és telepített aknákat, míg szerencsésen megérkeztek választotthazájukba.
A kerekasztal beszélgetést követő szünet után a Bécsi Magyar Kultúregyesület Délibábtáncszínházi előadása következett. A megrázó képsorokkal, korhű kellékekkel, élőzenével ésnarrációval színesített táncok egy korszak jellegzetességeit mutatták be az ’56-oseseményektől kezdődően. A színvonalas előadás végén a fellépők a nézőkkel közösenelénekelték a Himnuszt.