A Kákics Népzenei Együttes | 2017. április 25-én, 19 óra | Collegium Hungaricum

2013. január – június

A különböző magyarellenes megnyilvánulásokat hallgatva, az elfogult újságcikkeket olvasva egyre inkább az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy az osztrákok többnyire nagyon keveset tudnak rólunk, s amit tudnak, azt is rendszerint rosszul tudják. A hőn óhajtott békés szomszédságban éléshez viszont nagy szükség lenne jobb magyarságismeretre. Manapság ezt a feladatot kellene intenzívebben felvállalnunk.

De lássuk, hogy mennyire felelt meg az „Europa”-Club ennek a feladatkörnek a 2013-as év első felében:

Január 10-én elsőként CSÁKY PÁL felvidéki politikus és közíró volt a vendégünk. Álom a szabadságról c. könyvbemutató előadásában arra a feszítő kérdésre tért ki, hogy napjainkban mi lesz a szlovákiai magyarsággal, ki menti meg őket. „Barátokat, támogatókat kötelességünk keresni. De ugyancsak kötelességünk elutasítani az önfeladást. Elsősorban önmagunkban bízhatunk. Senki nem tud megmenteni bennünket, ha mi nem akarjuk, ha elbizonytalanodunk, lelkileg meghasonlunk. A munka ránk eső részét magunknak kell elvégeznünk” – mondta Csáky Pál.

 

Január 17-én Dr. MARGITTAI GÁBOR, szakíró, kritikus, esszéista, újságíró, irodalomtörténész, szerkesztő, egyetemi oktató Trianoni menyecske – szórványlétünk a Kárpát-medencében c. vetítettképes előadásában arról számolt be, hogy őt a belátható veszteségek nosztalgiája, az önigazoló és önsanyargató igazságkeresés kényszerítette arra, hogy újra és újra felkeresse a külhoni magyarság peremterületeit. Méghozzá korántsem azokat a vidékeket, ahol még viszonylagos biztonságban élhet ember és közössége, tömbben,  de szellemi sündisznóállásban védve határait – hanem ahol vegetál, halódik vagy már csak nyomokban fedezhető fel a magyar jelenlét.

 

Január 24-én tartottuk egyesületünk közgyűlését. Mivel idén az alapszabályunk szerint nem volt vezetőségválasztás, az „Europa”-Club elnöksége maradt a régi. A közgyűlés után Dr. SMUK ANDRÁS, az egyesület elnöke vetítettképes előadásban a Bánság magyar emlékeiről számolt be. A Bánság vagy más néven Bánát a történelmi Magyarország legszínesebb etnikai összetételű vidéke és a Monarchia gazdaságilag egyik legfejlettebb területe volt. Egyrészt ebből adódik, hogy nem szűkölködik látnivalókban ez a vidék. A természeti szépségek, az épített környezet tette változatossá és érdekessé az utazást, mint pl. a Nagy Kazán-szoros függőleges sziklafalai, amelyek között a hatalmas Duna hömpölyög, és lehet látni Európa legnagyobb kanyonrendszerét, az egykor fontos, középkori magyar végvárakkal (Szendrő, Galambóc).

Nándorfehérvár (Belgrad), a világraszóló történelmi győzelem helyszínének felkeresése kötelező program volt számunkra. Az 1456-ban hatalmas sereggel érkező szultán megtámadta Nándorfehérvárat, ám a vár védőinek, Szilágyi Mihály várkapitánynak, valamint a Hunyadi János és Kapisztránói Szent János vezette felmentő csapatok hősies harcának köszönhetően a török feladta az ostromot. Ennek eredménye az a tény, hogy 65 évig nem támadt újra. A nándorfehérvári diadalt hirdeti a világ keresztény országaiban naponta felhangzó déli harangszó.

 

Február 7-én Dr. TŐKÉCZKI LÁSZLÓ történész, az ELTE tanszékvezető tanára Magyar jövőkép című előadásában arra keresett választ, hogy noha a magyar társadalom megosztottsága szinte szociológiai közhelynek tűnik, de vajon tényleg mélyen gyökereznek-e bennünk ezek a megosztó erők, részévé váltak-e személyiségünknek, s van-e valami tényszerű, objektív alapjuk, vagy csak mesterségesen felizzított érzetről van szó?

 

Február 23-án KAKUTS ÁGNES színművésznő, a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja Árva élet c. előadásában élettörténeti vallomásokat, csángó népdalokat és népballadákat adott elő. Egy 16 gyermekes csángó asszony sorsát elevenítette fel, saját elbeszélése alapján.

 

Március 7-én az „Europa”-Club és a Bécsi Magyar Történeti Intézet meghívására a Balassi Bálint Intézet bécsi Collegium Hungaricumában tartott előadást a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportjának vezetője, Dr. PÁLFFY GÉZA. A nagyszámú hallgatóságnak a történész kifejtette: a kora újkori magyar uralkodó-koronázások szisztematikus vizsgálata a magyar tudományosság egyik régi nagy adóssága. Noha a magyar királyok koronázási szertartása és ceremóniáinak sokféle helyszíne (a 16–20. században Székesfehérvár, Pozsony, Sopron, Buda és Budapest) még európai szempontból is számos különlegességgel bír, a téma egyetlen újabb átfogó feldolgozása egy szlovák szerző (Štefan Holčík) tollából származik.

 

Március 13-án az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala tagegyesületei az 1848/49-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC emlékére koszorúzási ünnepséget rendeztek a Trautson-palota előtti parkban lévő Bessenyei szobornál. Rövid ünnepi beszéd után a keretműsorban közreműködő Bécsi Banda együttes Kossuth-nótákat, az AMAPED diákjai pedig verseket adtak elő. Ezt követően fogadás volt a nagykövetségen.

 

Március 21-én Dr. BOTLIK JÓZSEF, kisebbségkutató, történész, egyetemi docens (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) vetítettképes előadásának témája a Nyugat-Magyarország és az őrvidéki magyarság sorsa 1918-1945 között volt. Az előadó kiemelte, hogy az 1921. évi dicsőséges nyugat-magyarországi felkelés elsőként törte szét a trianoni bilincset, s érte el – a soproni népszavazás révén – egy már elcsatolt területrész visszakerülését az anyaországhoz. A 1922. júliusi, második felkelés eredményeként elszakított Pinka-völgyi falvak térhettek haza. Botlik József széleskörű kutatásokra épülő műve dokumentálja az új államhatár kitűzésének folyamatát, a magyar közalkalmazottak és köztisztviselők tömeges kiutasítását (név szerint), majd az osztrák, illetve 1938-tól a nagy német beolvasztó politika további folyamatát.

 

Április 13-án került sor a dunabogdányi sváb kultúra bécsi bemutatkozására. „Magyarországon élő nemzetiségként, kultúrájára büszke kisebbségként teszünk hozzá az ország kulturális gazdagságához, értékéhez. Hagyományainkat tisztelve vagyunk részesei, ismerői és értői két kultúrának” – mondta bevezető beszédében Liebhardt András. Egy Nóti Károly-bohózat bemutatása után fellépett a Bogdaner Singkreis, fúvós kísérettel. Majd a Bogdaner Dorfmusikanten teremtettek igazi sváb hangulatot. A mohácsi sokác, a soproni poncichter, a mosonszentjánosi heidebauer, és a kopházi horvát kultúra után ez volt az ötödik olyan rendezvény, amelyen magyarországi kisebbségi kultúrát mutattunk be Bécsben.

 

Április 27-én óriási közönségsiker mellett lépett fel a MAROS MŰVÉSZEGYÜTTES (egykor Marosvásárhelyi Állami Ének és Táncegyüttes). A Szem látta, szív szerette c. előadásukban Erdély néhány kincset őrző vidékéről válogatott táncokat, dalokat mutattak be, fűszerezve egy-egy dramatikus szokással, népi rítussal. Különösen a pompás viseletben előadott kalotaszegi záró táncuk nyerte el a nagyszámú közönség tetszését. A hatalmas tapsvihar után hálából még közösen elénekeltük a Székelyhimnuszt.

 

Május 11-én Bécsben a Burg Kastl Magyar Gimnázium emlékére (Volt nekünk egy iskolánk) nyújtotta át az Ex Libris Díjat az egykori diákok és tanárok képviselőinek, Müller Györgynek és Tarnai Lászlónak Gubcsi Lajos, a díj alapítója és Smuk András, az „Europa”-Club elnöke. Bevezetőként MÜLLER GYÖRGY fafaragó mesternek, az iskola egykori tanárának munkáit tekinthettük meg. Majd TARNAI LÁSZLÓ, a Burg Kastl Alumni Egyesület vezetőségi tagja vetítettképes előadása után fellépett DURKU (KECSKÉSI) CSILLA müncheni népdalénekes és a vidám müncheni REGŐS ASSZONY-NÉPTÁNCCSOPORT egy Imregi Karikázó- és egy Szatmári Üveges-tánccal.

 

Május 24 – 26. között Észak-Magyarország, a PALÓCFÖLD legszebb tájain található természeti és kultúrtörténeti örökség felfedezésére indultunk. Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Balassi Bálint, Madách Imre, Rózsavölgyi Márk, Benczúr Gyula, Csohány Kálmán, Kodály Zoltán – ők e régió legismertebb követei, ők, akik a térség természeti szépségéről, a hegycsúcsokon magasodó várromokról, műemlék templomokról (pl.: Feldebrő, Tarnaszentmária, Bélapátfalva) korábbi századok hangulatáról, történelmi és palóc néphagyományairól (Hollókő) számos alkotásukban kiemelkedő hírvivők voltak.

Elsőnek a magyar honvédek 1849. febr. 26-27. között megvívott kápolnai, majd verpeléti győztes csata emlékhelyeit látogattuk meg. Ezt követően Recsken a Nemzeti Emlékparkot kerestük fel, ahol az 1950-53-ig fennálló kényszermunkatáborban mintegy 1500 ember raboskodott politikai okok miatt, embertelen körülmények között. A recski emlékművet (Farkas Ádám alkotása) 1991-ben avatták fel, 1996-ban pedig megnyílt az emlékpark. A kiállítás megtekintése után megkoszorúztuk az emlékművet, amelyen néhány bécsi ismerősünk nevét is felfedezhettük.

Másnap Pásztón a Múzeumban (egykori ciszterci rendház) a helytörténeti kiállítást, majd az Oskolamester házát (mezővárosi polgárház) néztük meg. Innen Mátraverebélyre (Szentkútra) utaztunk, amely Magyarország egyik legrégibb és leglátogatottabb nemzeti Mária-kegyhelye (2006 óta). A templomban Maczkó Mária énekelt nekünk néhány egyházi dallamot.

Hollókőn, ebben a palóc népi építészet jellegzetességeit őrző faluban, amely táji környezetével együtt 1987-ben került a világörökség listájára, tipikus palóc lakodalmas folklór programban nagyon mulattunk.

Smuk András,  Bécs.2013. június 22.