Kultúrtörténeti kirándulás Bajorországba | 2017. június 02-05., (4 nap/3 éj) | Bécs – Regensburg – Nürnberg – Burg Kastl – Walhalla ̶ Passau – Schlögen

BOSZNIA – HERCEGOVINA(2009. máj. 19-23.)

BOSZNIA – HERCEGOVINA

MAGYAR EMLÉKEK ÉS LÁTNIVALÓK

Jajce – Travnik – Szarajevó – Mosztár – Buna

Időpont: 2009. május 19-23. (5 nap / 4 éj)

Szakmai vezető: Dr. Bedécs Gyula történész

Bosznia-Hercegovinát azoknak ajánljuk úti célként, akik valami különlegessel akarnak találkozni, de ezért nem akarnak messze utazni, meg azért is, mert évszázadokon át közös volt a sorsunk. Ez a balkáni ország még ma is a keleti világot idézi. Ez a különlegesség, másság elsősorban annak köszönhető, hogy az ország több mint ötszáz éve közös hazája szlávok különböző vallású, kultúrájú csoportjainak. A muszlimok, az ortodox pravoszlávok és a katolikusok rövid szakaszok kivételével békésen, egymást, a közös kultúrát gazdagítva éltek együtt. Bosznia lakói a legutóbbi ezer évben hol szoros, hol lazább kapcsolatban álltak Magyarországgal is. Olykor-olykor a magyar állam próbálta kiterjeszteni hatalmát Bosznia egy részére. De a muzulmán hitre áttért bosnyákok is szép számmal ott voltak a törökök oldalán például a mohácsi csatában, vagy Buda elfoglalásánál.

Mindenesetre az ország mai képét leginkább meghatározó történelmi szakasz 1463-ban kezdődött, amikor a törökök elfoglalták az országot. A következő jelentősebb korszakváltásra 1878-ban került sor, amikor a berlini kongresszus felhatalmazásával megszállókként megérkeztek az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai az országba. A négy évszázados oszmán uralom után jött egy negyedszázados osztrák-magyar uralom. Azt viszont a bosnyákok sem tagadják, hogy ez a negyedszázad hatalmas fejlődést hozott nekik. Bosznia-Hercegovina ekkor indult el Európa felé. A pozitív változásokban jelentős szerepe volt Kállay Béninek, Bosznia-Hercegovina kormányzójának. Nevét ma is emléktábla őrzi a szarajevói Nemzet Múzeum falán.

Bosznia legjobban azzal a merénylettel írta be magát a történelembe, amely 1914. június 28-án Szarajevóban, a Zelenih Beretki utca és a várost átszelő Miljacka folyó rakpartjának találkozásánál történt. Ezen a helyen Gavrilo Princip orvul meggyilkolta Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst és feleségét, Szófiát. Ez a merénylet szolgált ürügyként az I. világháború megindításához.

Utazás: légkondicionált autóbuszon (KLEMO Kft)

Elhelyezés: 2 ágyas, zuhanyzós szállodai szobákban.

Az első és negyedik nap a szállásunk Jajce mellett egy tó partján nagyon szép környezetben, a Plivsko jezero***, a második és harmadik nap a Szarajevó melletti Illidzsán, a Rimski Most*** szállodában lesz.

Ellátás: Reggeli, ebéd és vacsora a szállodákban. 4. napon az ebéd egy bunai vendéglőben lesz.

Találkozó és indulás: Május 19-én reggel 7 órakor Bécs I., Schwarzenbergplatz 16. sz. előtt.

Program:

  1. nap / május 19.: (Bécs – Jajce) (kb. 600 km)

Utazás Bécsből Kismartont, Szombathelyt érintve a magyar – horvát határig.

Majd Zágráb mellett elhaladva folyamatosan utazunk a Szlavónián átvezető autópályán Nova Topoláig. Itt pihenés gyors és olcsó ebéd mellett. Banja Luka előtt térünk a Verbász (Vrbas / Orbász) folyó völgyébe, melynek szépsége a Neretváéval vetekszik. Útikönyvek így írnak róla: „A szeszélyes alakzatú sziklák sötét szorosaiban csörtető vizek s a magas kőbástyákból kiemelkedő szirtek, csúcsok, és gerincek fölött sajátszerű titokzatos varázs lebeg.” Helyenként egy-egy sasfészekhez hasonló vár omladozó falai láthatók. Több helyen megállunk és lesz módunk rövid hajózásra is. Így érünk Jajcéba.

Csodálatos környezetben lévő tó partján épült szállodában lesz a szállásunk.

  1. nap / május 20.: (Jajce – Travnik –Illidzsa) (kb. 150 km)

Reggeli után 8 órakor kezdődik a városnézés Jajcéban. Először a Szent Lukács-templom mellett állunk meg. A csarnoktemplom hajója és a hozzákapcsolódó harangtorony még kissé gazos környezetével és romos állapotával is a nyugati kultúrát jeleníti meg a keleties városban. A 15. században épült torony a dalmát városok hangulatát idézi. Nem különösen nehéz kapaszkodás után érünk a várhoz. A csúcsíves, kőkeretes, kőből faragott címerrel díszített kapu bizonyítja, hogy a vár a középkor építészeti színvonalán állt. Egy könyökben hajlított kar egy felfelé mutató kardot tart. Ezzel a motívummal találkozunk a középkori és a 19. századi magyar címerelemek között is. Amíg a várat a török el nem foglalta, közjogilag „élt” Bosznia, Jajcét pedig fővárosának kell tekintenünk. Bár az ország töredékére zsugorodott, s csak egyetlen vár hordozta az államiságot, mégis hirdethető, hogy a megmaradt rész a magyar fennhatóság alá tartozik.

Mi magyarok elsősorban a Verbászba igyekvő Pliva vízesés miatt látogatjuk a várost. Minden vízesés látványa lenyűgöző, de az itteni Csontváry Kosztka Tivadar festménye által a magyar kultúrtörténethez is kapcsolódik. (Ebéd a szállodában.)

13,30 órakor indulunk a közép-boszniai kanton közigazgatási központjába, a mintegy 30 ezer lakosú Travnikba. A vezérek városának is mondják, mert a török időben 77 vezér irányította. A főterén a utolsó háromnak állít emléket a vezérek türbéje – sírja. A 17. század végétől 1851-ig Bosznia adminisztrációs fővárosa volt. A török kiűzését vezető Savoyai Jenő seregei elől idemenekültek Szarajevóból a hivatalok. A Lasva folyó völgyében, a Vlasic-hegy és a Vilenica-hegy között fekvő település középkori törökös hangulatot őriz. A hegyoldalba magasodó vár, számos mecset, minaret, a nagyvezírek főutcai türbéi nagyon érdekesek az északabbról érkezőknek. A város egyik nevezetessége a Nobel-díjas író, Ivo Andric (1892-1975) múzeumként berendezett szülőháza.

19 óra körül érünk Illidzsán lévő szállásunkra. Illidzsa Szarajevó kiránduló – és üdülőhelye, ahol a Rimski Most hotel Boszna folyó fölé épített teraszán kellemes estéket tölthetünk el. A szállodából az ókori időkre emlékeztető Római hídra tekinthettünk. A hidat nem a rómaiak építették, de a nyaralóhely története a római időkig nyúlik vissza. Kedves és egyedi jellegzetessége a Monarchia korában ültetett platánsor. Ezen a közel ezer fából álló allén végigfiákerezve juthatunk el a Boszna forrásához.

  1. nap / május 21: (Szarajevó)

Ha egy városról elmondható, hogy a különböző kultúrák találkozási helye, akkor Szarajevóra, Bosznia-Hercegovina fővárosára biztosan. Elég egy kicsit körbenézni a közelben magasló hegyekről, hogy meggyőződjünk erről. A képet a nyurga minaretek, zöldes-aranyosan csillámló dzsámik, az előreugró emeletű török házak tarkítják, de több helyen látunk magas tornyú katolikus, hagymakupolás pravoszláv templomot, és két zsinagóga is emlékeztet az egykor 15 ezer lelket számláló zsidó közösségre. A mintegy 400 ezer lakosú város a Bosna folyóba torkolló Miljacka partján épült ki egy kelet-nyugat irányba húzódó, elkeskenyedő völgykatlanban.

A város turisták számára legérdekesebb része a völgy keleti végében található Bascsarsia, a fő piac, a bazár. A pusztítások ellenére ma szebb, mint a háború előtt volt, mert középkori formában újjáépítették.

A százméterenként álló muzulmán mecsetek közül a bazár keleti szélén álló Gazi Huszrev dzsámiról mindenképpen külön is szólni kell. A helyiek röviden Begova-dzsáminak – bég-dzsáminak hívják. A névadó építtető, Gázi Huszrev bég – a szultán egyik lányának a fia – a város kormányzója volt 1501-1525 és 1528-1539 között. Közel négy évtizedes működése alatt Szarajevóból, az egykori karavánpihenőből jelentős várost formált. A dzsámi főbejáratától balra két türbét – mauzóleumot – láthatunk. Az egyikben maga az építtető, Gázi Huszrev, a másikban pedig alvezére nyugszik. Itt őrzik Mohamed szakállának egy darabját is. A dzsámitól nyugati irányba találjuk a hozzátartozó bezisztánt. A kicsi, földbe süllyesztett épületben ma butikok, ajándékboltok működnek.

A Bascsarsiától délkeletre találjuk a Régi Városházát, a későbbi levéltár épületét, amelyet a háború alatt annyira szétbombáztak, hogy a felújítását máig nem fejezték be. 1914-ben innen indult utolsó útjára Ferenc Ferdinánd és felesége.

A város közepén végigsiető Miljacka folyó megosztja a fővárost zavaros múltjával, a legutóbbi háború pusztításainak nyomaival, és a régi pompájukat még őrző épületekkel, palotákkal, szállodákkal.

A folyócskán tizenegy híd ível át. Meg fogjuk keresni azt a hidat, amely számunkra történelmi hely, tudniillik a nagy kőtömbökből épített, 16. századból származó Latin hidat. Az első világháború után, a szarajevói merényletet végrehajtó Gavrilo Princip emlékére a Princip-híd nevet kapta. Mára visszavette régi nevét. A híd nevének változása történelmi sorsfordulókat is tükröz. Az első világháború előtt ez a híd kötötte össze a török negyedet, a Beglukot a keresztény negyeddel, a Latinlukkal. S így tejes joggal viselte a Latin-híd nevet. Amikor 1914-ben az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse, Ferenc Ferdinánd és felesége Szarajevóba, az örökké forrongó tartományba látogatott, azzal az egyáltalán nem titkolt céllal, hogy a Monarchia balkáni vetélytársának számító Szerbiát figyelmeztesse: Ne terjeszkedjen tovább, hagyja békén Boszniát. A város hadgyakorlattal és katonai parádéval, a szerbek merénylőkkel készültek a trónörökös fogadására. Ferenc Ferdinándot hosszú gépkocsisor vitte a Miljacka partján, a járdán kíváncsiskodó tömegben pedig nem kevesebb, mint hét merénylő várakozott. Egy sikertelen bombamerénylet után itt, a Latin híd hídfőjénél megállt a trónörököst szállító kocsi. Ezt a pillanatot használta ki egy boszniai szerb egyetemista, Gavrilo Princip, és az üdvözlő vagy csak bámészkodó tömegből előlépve közvetlen közelről rálőtt a trónörökös párra. Ezen esemény után a merénylő útja egy monarchiai börtönbe, majd a szerb nemzeti hősök panteonjába, a Monarchia útja a világháborúba, majd a felbomláshoz, Boszniáé pedig a háború után Szerbiába vezetett.

Az 1908-ban megnyílt Nemzeti Múzeum előcsarnokában emléktábla rögzíti a gyűjtemény létrejöttét elősegítő társaság alapítóinak névsorát, benne Kállay Benjamin kormányzó nevével. A tábla mellé mi is elhelyezzük a kegyelet koszorúját.

A városnézés után Illidzsán végigfiákerezzünk a platánsoron a Boszna forrásához. Majd vacsora és mulatozás a szállodában.

  1. nap / május 22.: (Illidzsa – Mosztár – Buna – Jajce) (kb. 300 km)

Reggeli után 7,30 órakor indulunk Mosztárba, Csontváry másik kedvenc városába, ahová 11 óra körül érünk. Kétórás városnézés német idegenvezetővel, majd kétórás szabad program.

Szarajevóból tovább, dél felé hatalmas szirtek, sziklacsúcsok, a hegyek derekánál lebegő felhők alatt kacskaringózva halad, hömpölyög a hol zöldesszürke, hol smaragdzöld Neretva. A folyó mentén jutunk el a bosnyák-török világú Mosztárba, Hercegovina fővárosába. Mosztár nevét a szláv híd szóval hozzák kapcsolatba. De eredeztetik a mostár szóból is, ami magyarul hídvédőt, hídőrt jelent. Legyen bármelyik is igaz, Mosztárnál kezdődik a mediterránum. A Neretván átívelő hidak pedig a mohamedán és katolikus kultúrát kötik össze. A folyón átvezető több híd közül a legismertebb, leghíresebb az Öreg híd, amely a város, s az ország szimbólumává vált. A Balkán eme legcsodálatosabb kultúrtörténeti értékét a világörökség részévé nyilvánították.

Amikor a törökök 1466-ban elfoglalták a várost, a mai híd közelében egy fahíd állt, láncon függött és a törökök azt használták. A 16. századra a híd állapota romlott, Mosztár pedig erősen népesedett, így a lakók szilárdabb híd építésének engedélyezését kérték. Nem csak az engedélyt, de a híres török építész, Szinán tanítványának, Hajrudinnak a terveit is megkapták, amelynek alapján 1566-ra elkészült az új híd. Különleges kőből épült, amit a várostól öt kilométerre fekvő kőfejtőből szállították. Az egynyílású híd 28 méter hosszú, közepén 20 méter magasan emelkedik a folyó fölé. Elkészültének idején csodának számított. A páratlan építészeti alkotás körül épült fel az óváros: erődök, tornyok, kapuk alkotják a híddal együtt a világon egyedülálló látképet. A híd felállítása az iszlám és a katolicizmus közötti hídverést jelképezte. 427 évig kötötte össze a város két részét: a horvátok lakta nyugati partot a keleti muzulmán résszel. 1993. november 3-án a boszniai horvátok egyik parancsnoka szétlövette az építményt. A világot megdöbbentette az értelmetlen pusztítás. A háború után nagy nemzetközi összefogás szerveződött az újjáépítésére. A folyóba zuhant hatalmas köveket például magyar műszaki alakulatok közreműködésével emelték ki. Sajnos az új Öreg-híd 2004. július 24-i ünnepélyes átadásán a horvát püspöki kar távolmaradt. A mosztáriak úgy érezték, hogy a város a lelkét kapta vissza a híddal. (Ebéd)

15 óra körül megyünk a Buna forrásához. 16,30 órakor indulunk Jajceba. Asbóth János így írt erről a helyről: „ A mosztári hídnál azt hinné az ember, hogy most már elérte a gyönyörök tetőpontját. De mintha a természet és a história szövetkezett volna, hogy még egyszer összefoglalva és fokozottan nyújtsák a jövevénynek e gyönyöröket, a legzordonabb fenség ölelkezését a legédesebb bájjal, úgy tárja ki előttünk a blagáji gigantikus sziklacsarnok tátogó üregeit azzal a sima csöndes víztükörrel, melyből frissen és vígan folyik le a Bunának forró nyáron is hideg vize. És vannak emberek, akik Mosztárban jártak anélkül, hogy a világ e csodájáról hallottak volna. Megfoghatatlan, de még megfoghatatlanabb, ha valaki hallott róla és mégsem nézte meg.” Gránátalmafákkal és örökzöld bokrokkal kísért, egyre szűkülő völgyben az egyre sebesebben és hangosabban rohanó folyó mellett fogunk haladni. Az inkább patak, mint folyó mindkét partján teraszok, kávézók hívogatják a csodára kíváncsi látogatókat

A Buna forrását sokan a Nápoly melletti Capri sziget kék barlangjához hasonlítják, de ott kék tenger, itt fehér színű kőtenger adja a díszletet.

A helyiek a 19. század végén még úgy emlékeztek, hogy gyakran levágott fejeket is hozott a kiáradó víz. Nagyon is elképzelhető, hiszen a környék meghódításáért sok véres csatát vívott a török. Másrészt azért, mert az északról határoló Velezs hegység másik oldalán valahol Nevesinje környékén fakadó forrás vize föld alá bújik, hogy Európa legbővizűbb forrásaként itt jelenjen meg újra. Másodpercenként 43 ezer köbméter víz ömlik a felszínre, hogy hét kilométer után Buna falucskánál fátyolszerű vízeséssel szakadjon a Neretvába.

Vacsora Jajcéban, a Plivsko jezero szállodában

5. nap / május 23.: (Jajce – Banja Luka – Zagreb – Letenye – Szombathely – Bécs)

Reggeli után utazás vissza Bécsbe. (kb. 600 km). Ebéd Nova Topolán.

A kirándulás összköltsége: 450,- euró

Jelentkezni lehet Smuk Andrásnál a 77 44 219-es telefonszámon (ez fax is).

e-mail: a.smuk@gmx.at

Határidő: 2009. április vége.

A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk!