Őrségi tájakon | 2017 szeptember 28-30., (3 nap/2 éj) | Magyarország, Szlovénia

Az „Europa”-Club története 1964 és 2013 között

Smuk András

 

 

MAGVETÉSBŐL ARATÁS LETT

Az „Europa”-Club története 1964 és 2013 között

 

Mint ismeretes, a bécsi magyarok kultúregyesületét 1964-ben közösségi igény hozta létre. Az 1956-os magyar forradalom után Bécsben rekedt fiatalság, amelyre leginkább a gyökértelenség és tájékozatlanság volt jellemző, kereste egymást, illetve a számára megfelelő baráti kört. Sikeresen. Ezek a fiatalok kezdettől fogva tudatosan és nyíltan visszautasították a kommunizmus antidemokratikus és a nemzeti összetartozás elveit megtagadó praktikáit. Az idővel előre haladva, az egyesület egyre tudatosabban megszervezte kulturális életterét és kialakította politikai szemléletét. Mindezt hitelesen visszatükrözik az „Europa”-Club akkori programjai, kiadványai, könyvei. Mindazoknak, akik az asszimiláció csöndes hatását akarták elkerülni és a magyarságukat megőrizni kívánták, az egyesület a közös nyelv, a kultúra, a szokások és a hagyományok együtt ápolásával segítséget tudott nyújtani. Az „Europa”-Club mindvégig törekedett az Ausztriában élő magyarok öntudatát emelni, mivel már akkor érezhető volt a kettőségben élés feszítő ereje. Újra és újra meghatároztuk önmagunkat, keresve gyökereinket, anyanyelvi kultúránkat, és törekedtünk valós közösségként megünnepelni nemzeti ünnepeinket.

A kibontakozási és útkeresési időtől (1964–1972) eltekintve, az „Europa”-Club további működését négy időszakra lehet bontani. Mind a négy időszakot helyiségcsere előzte meg. A helyiséggel együtt a tagság egy része is minden egyes alkalommal kicserélődött. De változás állt be az egyesület műsoralakításában is.

Útkeresési időszak:

1964 ̶ 1966. Elnök: Borsos Péter (†). 1966 ̶ 1967. Elnök: Nagy István (†). 1967 ̶ 1968.    Elnök: Fazekas László (†). 1968 ̶ 1971. Elnök: Kovács Kálmán.

Újjászervezés négy szakaszban:

1. időszak: 1972–1976. Cím: Bécs I., Schottengasse 2. Elnök: dr. Deák Ernő / dr.           Darányi Ferenc. 2. időszak: 1976–1987. Cím: Bécs I., Annagasse 20/1. Elnök: dr.      Darányi F. (†) 3. időszak: 1987–2008. Cím: Bécs IX., Boltzmanng. 14. (Pazmaneum).             Elnök: Valentiny Géza pápai prelátus (†). 4. időszak: 2008– .Cím: Bécs XX.,    Nordwestbahnstr. 91/24. Elnök: dr. Smuk András.

 

1972 ̶ 1976

Ebben az időszakban nagyszámú fiatalságot sikerült megnyernünk, és ők (főleg egyetemisták) alkották az akkori „Europa”-Club magját. Kötetlen csütörtöki klubestéken pezsgő egyesületi élet folyt, ismerkedési és szórakozási lehetőséggel. A rendezvényekre, az előadásokra inkább az idősebb nemzedék járt el, biztosítván a klub fennállásának anyagi feltételeit.

Az első feladataink közé tartozott a termek rendbetétele és a hiányzó bútorok beszerzése. Minden munkára, legyen az festés, takarítás vagy beszerzés, számtalan önkéntes jelentkező akadt. Kitűnő közösségi szellem uralkodott az aránylag egyszerű körülmények ellenére. A közösségi munkából különösen a következő személyek vették ki részüket: Kautny Endre, Döbrentey Gábor (†), Németh Nándor, Stipsicz Péter, Puskás Lajos (†), Alberti d’Enno Ferenc (†), Csepella Árpád, dr. Simonfay Géza, dr. Deák Ernő és dr. Smuk András.

 

Az ellentétek az ún. „mulatozó”, politikailag nagyon is heterogén fiatalság és az idősebb, nagyobb kulturális igénnyel fellépő nemzedék között egyre nagyobbak lettek. Az akkori vezetőség nem tudta a két csoport igényeit közös nevezőre hozni, és szakadásra került sor. Sajnos a fiatalok húzták a rövidebbet, és egyre többen hátat fordítottak a klubnak.

Az „Europa”-Club 1972 és 1976 között „integratio” címen évkönyvet adott ki, amelyben az elhangzott előadások szövegét közölte.

Az „integratio” 1974-es számának előszavában a következőket olvashatjuk: „Bécs a nagyobb magyar létszámú városok egyike, s éppen ezért megfelelő szintű, független kultúrintézmény fenntartása elengedhetetlen követelmény, ami tulajdonképpen meg is határozza az „Europa”-Club hivatását.” Ez a mondat hűen dokumentálja azt a folyamatot, amely már 1972-ben elindult, tudniillik az „Europa”-Club kulturális egyesületté való felfejlődését. A hosszabb távlatokat biztosító kulturális egyesületté való átformálás érdeme a dr. Deák Ernőé.

Programunk összeállításakor elsősorban a bécsi adottságokat vettük figyelembe. Az itt élő magyar írókat, művészeket, értelmiségieket kértük föl előadásokra. Köztük Révay Istvánt, dr. Gogolák Lajost, Schermann Rudolfot, dr. Juhász Lászlót, dr. Bencsics Miklóst, dr. Haselsteiner Horstot, Alberti d’Enno Ferencet, dr. Hanák Tibort, Monoszlóy Dezsőt, dr. Varga Józsefet, Otto Moldent stb.

Az egyesület 1977-ben megvált az „integratio”-tól kezdeményezője, dr. Deák Ernő javára, aki időközben kivált az egyesület vezetőségéből.

Fontos még kiemelni, hogy az „Europa”-Club 1974–1975 között hétvégi magyar nyelvű oktatást szervezett, amelyre kb. 20 ̶ 40 gyerek járt el rendszeresen. Emlékezetesek maradtak a gyerekek számára megrendezett mikulás-, ill. karácsonyi ünnepségek.

Az elnöki tisztséget 1974-ig dr. Deák Ernő töltötte be, őt dr. Darányi Ferenc váltotta föl, aki 1987-ig maradt az egyesület élén.

 

19771988

A bérleti díj állandó emelése miatt az egyesület 1976 végén kénytelen volt elhagyni a Schottengasse-ban bérelt termeket, és az Annagasse-ban talált új otthonra (1977 januárjától).

Az egykori Károly-palota csinos termeiben új vezetőség vette át a klub irányítását. A diák-klubból fokozatosan magyar kultúregyesület lett. Nívós kulturális rendezvényekkel igyekeztünk tagjainkat visszanyerni, illetve új barátokat szerezni. A régi, kötetlen klubestek már nem találtak visszhangra, amit sajnálattal vettünk tudomásul. Rendezvényeink látogatottsága viszont ugrásszerűen megnövekedett (20 ̶ 30 személyről 40 ̶ 60 ̶ 100 főre). Az új termek lehetővé tették, hogy hangversenyeket és filmesteket is fölvegyünk műsorunkba.

1980 óta rendszeresen hívtunk meg előadókat Nyugat-Európa különböző országaiból, sőt Amerikából is. Az ehhez szükséges anyagi alapot tagjaink támogatásából teremtettük elő.

Az illusztris vendégnévsorban tallózva a következő személyekre bukkanunk: Szörényi Éva, Faludy György, Borbándi Gyula, Mózsi Ferenc, Varga László, Tollas Tibor, Illyés Elemér, Vajda Albert, Kovács K. Zoltán, Vida István, Kabdebó Tamás, Szabó Ferenc SJ, Bogyay Tamás, Határ Győző, Kovács Imre, Révész László, Padányi-Gulyás Béla, Békés Gellért, Király Béla, Szamosi József, Hajnal László Gábor, Kocsis Gábor, Gönczöl János, Zsille Zoltán, Gosztonyi Péter, Csernohorszky Vilmos, Nagy Csaba, Gömöri György, Domahidy András, Kende Péter, Czettler Antal, Kővágó József, Ferdinandy György, Füry Lajos, Saáry Éva és sokan mások.

A nemzeti ünnepekre (március 15. és október 23.) 100 ̶ 150 fő járt el.

1982 szeptembere óta félévenként 500 ̶700 példányban „HÍRMONDÓ” címen tájékoztatót adtunk kézbe, amelyben végzett munkánkról számoltunk be, illetve az elhangzott előadások válogatott szövegét közöltük.

Borbándi Gyula az Emigráció és Magyarország c. 1996-ban megjelent könyvében a következőket írta: „Az Europa”-Club – amely 1964 áprilisában alakult – a nyolcvanas évek közepéig a legjelentősebb bécsi magyar egyesületté vált. Rendszeres előadóestjei, eszmecseréi, ankétjai és ünnepségei Bécs és Ausztria határain kívül is figyelmet keltettek. Ezekről nemcsak a Bécsi Napló adott rendszeresen hírt. (…) „

 

 

19871988

1987 tavaszán felmondták albérletünket az Annagasse-ban, ahol kereken 10 éven keresztül működött az egyesület. Az osztrák Caritas tulajdonában levő egykori Károly-palotát a zeneművészeti főiskolának adták ki bérbe.

A Károly-palota régi bérlője a Nemzetközi Kultúrközpont (Internationales Kulturzentrum) volt. Ennek volt albérlője az „Europa”-Club.

Az Internationales Kulturzentrum mint bejelentett egyesület kulturális tevékenységgel foglalkozott, ami természetesen nem járt anyagi nyereséggel. A termek renoválására és korszerűsítésére nem maradt pénz. Kellő szubvenciót sem tudtak előteremteni, így a Kulturzentrum sorsa megpecsételődött.

Az „Europa”-Club vezetőségének az 1987-es őszi műsor lebonyolítása érdekében még a nyár folyamán új klubhelyiség után kellett néznie. Végül is a Pazmaneumban kaptunk helyet.

A tagság egy részét a helyiségváltoztatás válaszút elé állította, és egyesek végleg elmaradtak. Nem volt zökkenőmentes az 1987. február 26-án megtörtént változás az elnöki tisztségben sem. A több mint 10 évig az egyesület élén álló dr. Darányi Ferencet (aki akkor már betöltötte a 70. életévét) az elnöki tisztségben Valentiny Géza pápai prelátus váltotta föl.

Egyesek úgy vélték, hogy katolikus egyesület lettünk, mások viszont a Magyarországról meghívott előadók miatt gyanítottak politikai ferdülést. A fent vázolt problémák kiküszöbölésére, illetve új tagok toborzása érdekében a rendezvények színvonalát igyekeztünk emelni. Előnyünkre vált a magyarországi politikai légkör enyhülése. Egyre több otthoni ellenzéki író, költő, művész, értelmiségi gondolkodó vette föl velünk a kapcsolatot és kért lehetőséget pódiumra.

Az 1988-as év kitűnő bizonyítéka annak, hogy nemcsak a színvonalat és ezzel együtt a rendezvények látogatottságát tudtuk emelni, hanem megfeleltünk annak is, amire az egyesület neve is kötelezett, hogy kapocs legyünk a magyar és a nyugat-európai kultúra között. Műsoralakításunkban gondosan ügyeltünk arra, hogy az ötágú síp minden egyes sípja megszólaljon.

Büszkék különösen arra vagyunk, hogy az egyesületet 25 éven keresztül a tagság tartotta fenn, anyagi támogatásával évről évre biztosította kultúrmunkánk folytonosságát.

Tevékenységünk súlypontjai voltak:

• a nemzeti ünnepeinkről (márc. 15. és okt. 23.) való méltó megemlékezés

• előadások és vitaestek (pl. 1988-ban 17 alkalommal) megszervezése

• kulturális kirándulások kivitelezése

• kötetlen klubestek szorgalmazása

• a klub tájékoztatójának, a Hírmondónak az évi kétszeri kiadása.

Ebben az időszakban az „Europa”-Club jelentősége abban rejlett, hogy a magyar műveltséget ápoló közösség élő valóság maradt Bécsben, amelynek a napi munka kimerítő volta ellenére esténként kellő számban vannak látogatói és az előadások iránt érdeklődői. Úgy véltük, hogy tevékenységünkkel a múltból átmentünk valamit a jövőbe, ami különben veszendőbe menne. Közösségünk erejét és hatását természetesen nem szabad túlbecsülni, mégis hittük, hogy ameddig az „Europa”-Club tanúbizottságot tesz a gondolat szabadsága mellett, változatlanul megvan a hivatása is.

 

1988–2013

Ebben az időszakban az egyesület tevékenységét egyrészt továbbra is a színvonalra való törekvés, másrészt, a magyarországi ellenzéki mozgalmak megerősödésével, az 1956-os forradalom eszméihez való fokozott ragaszkodás határozta meg. Az „Europa”-Club vezetősége a nyolcvanas évek második felében kompromisszum nélkül vállalta az ellenzékiség szerepét a kommunista rendszerrel szemben. A diktatúra helyi kiszolgálói mindent elkövettek, hogy az egyesületet gyűlöletszítónak, hidegháborús eszmék hordozójának, jobboldali tömörülésnek pecsételjék meg. Rendezvényeiről szóbeli vagy írásos jelentéseket tettek. Többször is előfordult, hogy meghívott művésznek, vagy előadónak nem adták meg az útlevelet (pl. Birinyi József népzenésznek), illetve szereplésük után beidézték őket a rendőrségre (pl. a Forrás Kör fiatal előadóművészeit) néhány ártalmatlan Illyés Gyula-vers elszavalása miatt. A hazai ellenzék a várható zaklatások ellenére egyre intenzívebben kereste a kapcsolatot az „Europa”-Clubbal, és rajta keresztül a nyugati nyilvánossággal. Nem ok nélkül kerül be a magyarság láthatatlan szellemi múzeumába és a Magyar Örökség aranykönyvébe (2006. október 2.) a szöveg: „ A bécsi „Europa”-Club hűsége 1956 szelleméhez magyar örökség.”

2009. április 25-én, az „Europa”-Club fennállása 45. évfordulójára rendezett gálaműsoron Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Kuratórium elnöke az Árpád fejedelem-díj átadása alkalmából a következőket mondta: „Az egyesület vezetői évtizedek eltelte után sem alkudtak meg, nem engedtek ’56-ból. Nem hagyták magukat megvásárolni, nem vették igénybe a Kádár-rendszer szolgálatait, az ingyenes magyarországi utakat, a közpénzből biztosított nyaralásokat, sőt akkor is hűek maradtak ’56 szelleméhez, amikor a hűségesek már ama rodostói diófa árnyékában is elfértek volna. Nem adták el júdáspénzért ’56 örökségét. Az „Europa”-Clubból nem lett soha Kádárék ötödik hadoszlopa és vezetői menekülésük után először csak 1989. június 16-án, Nagy Imre és társai temetése alkalmából látogattak el szülőhazájukba, azon belül is a Hősök terére és helyezték el koszorújukat a hősök koporsójánál. Az egyesületnek három évvel ezelőtt a MTA dísztermében ünnepélyes keretek közt Magyar Örökség Díjat adtak át. Ugyanezen örökség jegyében nyújtjuk át most a bécsi, az ausztriai magyarságnak, a Klubnak, Smuk Andrásnak az Árpád fejedelem-díjat, melyet közös apánk halálának 1100. évében alapított, s adományoz azóta A Magyar Művészetért Kuratóriuma és Herend.”

Egyébként a gálaműsor ünnepi szónoka dr. Kubassek János volt, akinek beszédét az évkönyvünkben közöltük. A rendezvény ünnepi hangulatát a Garam Menti Néptánc Együttes (Léva) Nemzetek táncai c. műsora emelte. Az egyesület közel félszázados ünnepségét rendkívül sok külföldi és hazai vendég mellett a DUNA TV is megtisztelte jelenlétével.

A Bécsi Magyar Egyesület 1973-as felszámolásától az otthoni rendszerváltásig, tehát 16 éven keresztül az „Europa”-Club szervezte a nemzeti ünnepségeket Bécsben. A klub felkérésére a nyugati magyarság legkiemelkedőbb alakjai léptek pódiumra, a forradalom legjobb ismerői, kutatói, vagy aktív résztvevői szerepeltek a mikrofon előtt. Többek között: Kovács Imre, Tollas Tibor, Varga László, Király Béla, Gosztonyi Péter, Kende Péter, Juhász László, Kocsis Gábor és sokan mások. Az 1989-es rendszerváltás után a klub ezt a szerepet az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövegségének adta át. A Hírmondót 1992-ben az ennél sokkal igényesebb évkönyv váltotta fel. Erre a 700 ̶ 1000 példányszámban megjelenő – fáradságot és anyagi áldozatot igénylő – évkönyvünkre az egyesület vezetősége rendkívül büszke. Nem ok nélkül, mert ezekben a kötetekben számos értékes, politikai, tudományos és kulturális téren jelentős cikk jelent meg. Jelenleg a huszadik kötetet tettük le az ausztriai magyarság szellemi asztalára. Ezt azért is fontos megemlíteni, mert olyan időket élünk, amikor az értelmiségi magatartás értékét elsősorban a cselekedet hitelesíti.

A klub vezetősége a rendszerváltást követően azonnal felvette a kapcsolatot a kisebbségi magyar közösségekkel. Először Pozsony felé történt meg a nyitás, majd következett Erdély, Kárpátalja és a Muravidék stb. Az egymásra találás boldog pillanatai lelkesedéssel töltötték el mind a vezetőséget, mind a tagságot. Nagyon is jellemző volt erre az időszakra, hogy műsoralakításunkban gondosan ügyeltünk arra, hogy a trianoni magyarság ötágú sípja megszólaljon. Abból a felismerésből kiindulva, hogy az ausztriai magyarok nem ismerik, nem is ismerhetik a mozaikokra szétesett Kárpát-medencei magyar nemzetet, 1990-ben kultúrtörténeti, és honismereti kirándulásokkal bővítettük programunkat. Azóta bejártuk a Felvidéket, Erdélyt, Kárpátalját, a Muravidéket, a Csángóföldet, a Bánságot, Bácskát, a Drávaszöget, Lengyelországot, a Baltikumot, Törökországot, Dalmáciát, Bosznia-Hercegovinát, Velencét, Páduát, Rómát, Veronát, Milánót, Torinót és Nápolyt. Jártunk Kelet- és Nyugat-Galíciában, a prágai és a lembergi magyaroknál stb. Az egyesület 1995-ben Beregszászon szobrot állított Bethlen Gábornak, 1998-ban pedig II. Rákóczi Ferenc-emléktáblát helyezett el a kelet-galíciai brezáni vár falára. 2009. október 6-án ünnepélyes keretek közt lepleztük le Hunyadi László (Marosvásárhely) Petőfi-mellszobrát a művész jelenlétében a Collegium Hungaricum előcsarnokában. 2011. október 22-én kopjafaavatással emlékeztünk meg Jánossomorján az 1956-os forradalomról. A kopjafát az Andauba (Mosontarcsára) vezető út mentén állítottuk fel, a jánossomorjai önkormányzattal közösen, ott, ahol ötvenöt éve tömegek hagyták el Magyarországot. Az ünnepségen részt vevő Szalay-Bobrovniczky Vince, Magyarország bécsi nagykövete az 1956-os események fontosságáról beszélt. Mint mondta: a huszadik századi Magyarország legnagyobb tette volt a forradalom, ami a magyar nevet a bátorság szinonimájává tette. A nagykövet kiemelte: Ausztria önzetlenül segítette a menekülteket. Ez a szolidaritás teremtette meg, hogy ma hazánk legrokonszenvesebb szomszédjának Ausztriát tartják a magyarok. A megemlékezést követően dr. Kurunczi Károly polgármester, dr. Smuk András, az „Europa”-Club elnöke és Szalay-Bobrovniczky Vince közösen leplezte le a menekülők útján felállított kopjafát több száz emlékező jelenlétében. 2012. június 4-én Székelykevén, a magyar nyelvterület legdélibb, többségében magyarlakta bánsági településén Petőfi Sándor-emléktáblát helyeztünk el a művelődési házban. Rendkívül örülünk annak, hogy végül is 2013. október 9-én Sopronban sikerült felállítani azt a Klebelsberg Kuno szobrot, amelyet eredetileg Bécsben, a volt testőrpalota előtti parkban, szerettünk volna elhelyezni, de az osztrákok elutasították ezt a kérelmet. Antiszemita jelzővel illették gróf Klebelsberg Kuno személyiségét. Hiába hivatkoztunk nagy ívű kultúrpolitikai munkásságára, a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos állásfoglalására, amely cáfolta ezt a kijelentést, Bécs végül is nem engedélyezte a szoborállítást, mondván: „Nem kívánunk politikai vitába keveredni.” A mellszobrot, amely Hunyadi László marosvásárhelyi, Magyar Örökség díjas művész alkotása, a Klebelsbergről elnevezett téren Fodor Tamás polgármester, Halász János a kultúráért felelős államtitkár és Smuk András, az „Europa”-Club elnöke avatta fel.

A Nemzeti zarándoklatok és honismereti körutak (1990 ̶ 2000) című, első kötetünkben 10 év kultúrtörténeti kirándulásairól számoltunk be. 2011-ben jelent meg Útravaló címmel a második kötet, amely a 2000 ̶ 2010 közti utazások beszámolóit, dokumentációját tartalmazza. Ezek a körutak a mai napig nagy érdeklődésnek örvendenek. 2013 tavaszán például Észak-Magyarország, a Palócföld legszebb tájain található természeti és kultúrtörténeti örökség felfedezésére indultunk. Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Balassi Bálint, Madách Imre, Rózsavölgyi Márk, Benczúr Gyula, Csohány Kálmán, Kodály Zoltán – ők e régió legismertebb követei, ők, akik a térség természeti szépségéről, a hegycsúcsokon magasodó várromokról, műemléktemplomokról (pl.: Feldebrő, Tarnaszentmária, Bélapátfalva), korábbi századok hangulatáról, történelmi és palóc néphagyományairól (Hollókő) számos alkotásukban kiemelkedő hírvivők voltak. Szeptemberben pedig Nápolyban jártunk. Magyarország és Itália az elmúlt 10 évszázad során megannyi szállal kapcsolódott egymáshoz. Nápoly – Campania tartomány székhelye – kiemelkedően őriz történelmi és kulturális emlékeket Árpád-házi és Anjou-kori királyaink óta.

Említésre méltó, hogy az egykor főként ’56-os menekültekből álló csoport, majd anyanyelvi közösség és szellemi társulás a munkakedvéből a mai napig semmit sem veszített. Sőt minden túlzás nélkül állítható, hogy az „Europa”-Club Ausztriában számos szempontból igen jelentős szerepet játszik ma is. Előadásokra, ünnepi megemlékezésekre, irodalmi estekre, színházi elődadásokra, folklorisztikus rendezvényekre, ifjúsági programokra, filmestékre, karácsonyi vendégségre, hangversenyekre és kulturális kirándulásokra hívja az érdeklődőket. Az évek során sokasodtak a magas szintű, gondolatgazdagító rendezvények, neves művészeket szerepeltető kulturális műsorok. Kitűnő példa erre a 2013-as év is. Jelenleg az „Europa”-Club évente kb. 20 ̶ 25 rendezvényt tart. Programjával a magyar közművelődést kívánja előremozdítani. Igyekszik fél évre előre összeállított műsorát változatosra alakítani, azzal a törekvéssel, hogy minden rétegnek nyújtson valamit. Évente négyszer hívtunk magyar kisebbségi színháztársulatot Bécsbe. Talán itt mutatkoznak meg leginkább a szellemi élmény mellett a magyar nemzettel való közösségvállalásunk életjelei. Rendkívül büszkék vagyunk ezekre a színházi rendezvényeinkre. A közelmúltban együttműködési megállapodást írtunk alá a Soproni Petőfi Színházzal.

Az egyesület 2004-ben felelevenítette a Bad Deutsch-Altenburg-i ünnepséget, melynek keretében azokról a honfitársainkról emlékezünk meg, akik idegen földben nyugszanak, akiket elűztek szülőföldjükről, vagy el kellett menekülniük onnét. A temetőben 1959-ben emeltek emlékművet az akkori ausztriai magyarok. A szimbolikus sír mellé a klub 2006-ban kopjafát állított. Az „Europa”-Club tagsága felvidéki és magyarországi vendégekkel együtt minden év november első hetében itt emlékezik meg ökumenikus istentisztelet és koszorúzási ünnepség keretében a nemzet áldozatairól. Egyébként a település templomát Szent István király idejében alapították, 1028-ban. Tervünk az, hogy a közeljövőben első királyunknak szobrot vagy kétnyelvű emléktáblát állítsunk.

Az egyesület rendezvényeire alkalmanként 930-950 meghívót postáz. A meghívottaknak kb. 10 ̶ 25%-a fogadja el a meghívást. A szórakoztató jellegű műsorok, színházi előadások természetesen nagyobb közönséget vonzanak, mint a tudományos igényű előadások. Az egyesület 29 éven keresztül tagdíjakból tartotta fenn magát, 1993 óta némi állami támogatást is kap az osztrák kisebbségi alapból. A vezetőség legnagyobb gondja az ifjúság integrálása, ami a tapasztalat alapján sajnos nagyon nehezen valósítható meg.

Szívesen utalok állandóan frissített honlapunkra (www.europaclub.at) is, amelyen megtalálhatók az egyesület alapdokumentumai mellett az aktuális rendezvények meghívói, a beszámolók és különböző cikkek. Jelenleg havonta több száz érdeklődő látogatja a honlapunkat.

Ahogy már említettem, az „Europa”-Club 1987 őszén kapott otthont a Pazmaneumban, ahová 20 év alatt kb. 400 különböző programot szervezett. Ha nem is mindet az egykori papnevelde dísztermébe, de a zömét igen. A klub nem egyházi egyesület, ennek ellenére közel 10 püspök és főapát volt a vendége. A rendszerváltás után szép számban fordultak meg nálunk miniszterek, államtitkárok, nagykövetek és politikusok. Előadóink voltak a MTA elnökei, a magyar tudományos és szellemi élet képviselői. A magyar irodalom és színházi élet legkiválóbbjai léptek fel nálunk. Nevüket felsorolni itt most hosszú lenne. Nem egyszer voltak vendégeink a magyar zene és folklór reprezentánsai. Nem egyszer számoltak be nálunk a nyugati magyarság és a Kárpát-medencei magyarság képviselői. Mindezek a rangos vendégek nem csak az Europa”-Club, hanem a Pazmaneum hírnevét is messzemenően öregbítették. Ennek ellenére az intézmény vezetősége 2008 végén kilakoltatta az egyesületet a Pazmaneumból.

Hosszabb keresés után 2009 júniusában sikerült új irodát nyitnunk, ahol nem csak vezetőségi üléseket, megbeszéléseket és találkozókat tudunk tartani, hanem 45 éves irattárunkat is el tudjuk helyezni. Címünk: A ̶ 1020 Wien, Nordwestbahnstrasse 91/24. Kulturális rendezvényeinket pedig 2009 óta a Collegium Hungaricumban tartjuk.

Az egyesület közgyűlése 2014. február 6-án új vezetőséget választott. A tagság dr. Smuk Andrást választotta meg újra elnöknek. A vezetőség többi tagja: Mentsik Szilvia (alelnök), Mag. Kautny Endre (pénztáros), Szabó Zoltán (titkár), Mag. Pusztay Csaba (helyettes pénztáros), Dr. Tarjányi József, Dipl. Ing. Sas László, Józsa Márta (titkár). Pénztári ellenőrök: Mag. Kotsis Péter és Dipl. Ing. Németh Nándor. A vezetőségi munkánkba többek között besegít: Szőke Péter, Páll Csilla, Koleszár Béla, Gerzsenyi Enikő és a Budapesten élő Kékesi Katalin is.

Joggal hiszünk abban, hogy az „Europa”-Club – eddigi jó hírnevéhez méltóan – továbbra is fontos európai fórum maradhat az anyanyelvi magyar kultúra, a hagyományok és a határokon átívelő emberi kapcsolatok ápolása terén. A nemrég hatvannyolc éves korában elhunyt Görömbei András irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a népi irodalom és az összehasonlító irodalomtudomány neves tudósa 2003. október 30-án az emlékkönyvünkbe a következőt írta: „Ma este újra átéltem a csodálatos érzést, hogy az együttgondolkodás megtartó erővé válhat az emberben. Hálásan köszönöm ezt bécsi barátaimnak”. Néhány hónappal később Lezsák Sándor költő, tanár, politikus, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója. 2006-tól az Országgyűlés egyik alelnöke pedig a következőket rögzítette a már említett emlékkönyvben: „Mit nem tudott

Herder úr? Azt sem tudta, hogy a bécsi „Europa“-Club jelenvalóságában újjászületés erősödik.”

Az „Europa”-Club 2014 áprilisában ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Természetesen az alkalomnak megfelelő ünnepi programot állítottunk össze. Közel félévszázados tapasztalatból tudjuk, hogy annyit érünk, amennyit önmagunkból, terveinkből, álmainkból képesek voltunk megvalósítani. Büszkék lehetünk rá, hogy ez nem is volt olyan kevés.  Az évek során egyre tudatosabb lett számunkra, hogy a megélt élmény teszi közösséggé az embert. Törekedtünk ennek a feltételnek egyre jobban megfelelni. Rendezvényeink résztvevői átélhették és láthatták, hogy az „Europa”-Club mindvégig tudatosan vállalta és vállalja a nemzeti hovatartozást.