Kultúrtörténeti kirándulás Bajorországba | 2017. június 02-05., (4 nap/3 éj) | Bécs – Regensburg – Nürnberg – Burg Kastl – Walhalla ̶ Passau – Schlögen

2015. január – június

Bécs, 2015. június 4.

 

Az itt olvasható egyesületi beszámoló szövegét részben Weber Katalin és Sommer Palágyi Zsófia (ORF Burgenland) írásaiból vettük át (http://volksgruppen.orf.at/magyarok/), illetve Mentsik Szilvia és Smuk András szövegezte meg.

 

 

  1. Január 15-én, csütörtökön került sor az „Europa”-Club ez évi első rendezvényére: „Szép illatja száll a víg szívemre” mottóval Faragó Laura Magyar Örökség Díjas énekművész, népdalénekes mutatta be a Baranyában élő moldvai magyarok hit- és dallamvilágát.

Az estet Kóka Rozália a Népművészet mestere, Magyar Örökség Díjas mesemondó, népdal- és népmesegyűjtő, néprajzkutató vezette be. Közreműködött: Sárközi Márika ifjú népdalénekes.

Az est első részében Kóka Rozália néprajzkutató – maga is bukovinai székely – a csángó magyarok keserű sorsáról, a bukovinai székelyek kitelepítéseiről beszélt.

Faragó Laura országos ismertségre 1970-ben tett szert, amikor első helyezést ért el a Röpülj páva! című televíziós vetélkedőn. A következő évben ugyancsak első helyezést ért el egy angliai nemzetközi népdalversenyen is, 38 ország 42 versenyzője közül. A Zeneakadémiára került, szakdolgozatát a baranyai csángóknál végzett kutatásai, gyűjtései adataiból írta. A gyűjtés egy időre szinte feledésbe merült, majd több mint 40 év szünet után 2014-ben újra „feltámadt”. E kutatásaiból CD-melléklettel ellátott könyvet is megjelentetett a 85. ünnepi könyvhét alkalmából, „Szép illatja száll a víg szívemre” címmel; ugyanezen munka elismeréseként Magyar Örökség díjban is részesült. A rendezvényen is bemutatásra került könyvben életsorsok, örök érvényű adatok olvashatók a magyarság múltjából, kultúrájából.

A bukovinai székelyek örökségét, népdalkincsét bemutató est egyben egy „beharangozó”, kedvcsináló rendezvény is volt, az „Europa”-Club következő nagy tanulmányi kirándulásra a Baranya és Tolna megyei bukovinai székelyek falvaiba, ahol Kóka Rozália  kalauzolta az érdeklődőket.

 

  1. 2015. január 29. Ezen a napon tartotta évi rendes közgyűlését az „Europa”-Club, ahol Smuk András, a klub elnöke bevezetőjében köszönetet mondott a tagoknak, a szorgalmas szervezőknek. A gyűlésen ebben az évben nem volt vezetőségválasztás, ezt az új alapszabály szerint csak minden második évben tartja az egyesület.

A gyűlés éves beszámolója több részből állt, amelyet egy-egy rendezvényről mindig egy más vezetőségi tag tartott vagy mutatott be (pl.: Sas László, Mentsik Szilvia, Tarányi József, Koleszár Béla), amelyhez képeket is vetítettek. Ezután következett a pénztári beszámoló, amelyet Kautny Endre és Pusztay Csaba tartott. A gyűlésen elhangzott, hogy a klub nagyon meg van elégedve a tagok számával, a tagsági díj befizetésével és a rendezvények látogatottságával.

Az egyesület legnagyobb jövőbeni projektje egy Szent István szobor felállítása a Bad Deutsch- Altenburg-i egykori Szent István templomnál. A közgyűlésen tájékoztatták a tagokat a 2015-ös év programjairól, a programfüzeteket a tagok már postai úton megkapták.

A közgyűlés után Dr. Szabó Csaba vetítettképes előadásában a Börzsöny, Cserhát, Nyugat-Palócföld különlegesen gazdag történelmi, néprajzi, irodalmi (Mikszáth, Madách) és geológiai tudnivalóiról számolt be.

 

 

  1. Február 12-én került megrendezésre a „Szerbiától Itáliáig – A Szamár- sziget szellemkatonái, egy eltitkolt halál-mars története” című előadás a Collegium Hungaricumban.. Az „Europa”-Club meghívására érkezett az osztrák fővárosba Margittai Gábor, magyarországi szórványkutató, újságíró, irodalomtörténész, aki az első világháború idején fogságba esett katonákkal kapcsolatos eseményeket ismertette.

A szórványkutató turistaként látogatott el a szardíniai Szamár-szigetre, amely egykor a szicíliai maffia börtönszigete volt, korábban a terroristák és gyilkosok büntetőtelepe – száz évvel ezelőtt a pedig az Osztrák-Magyar Monarchia katonáinak a pokla.

Margittai Gábor a Kárpát-medencei kisebbségi magyar közösségekkel foglalkozik. A szigeten található, magyar emberek által épített emlékek indították el abban, hogy elkezdje kutatni a sziget történetét. Tavaly októberben megjelent a Szamár-sziget szellemkatonái című könyve.

A kiadványban olvashatók az első világháború kezdetén történt események, amikor 1914-ben a szerb hadszíntéren fogságba esett katonákat nyolcszáz kilométeren át terelték a Balkánon, majd napokig marhaszállító gőzösök gyomrában hánykolódtak, mire Szardíniára értek. A 85 ezres fogolytömegből végül mindössze hatezren térhettek haza, sokan jóval a háború befejezése után. A legtöbb hősi halott Magyarországról származott.

Az előadás apropója az volt, hogy tavaly ősszel az „Europa”-Club tagjai Montenegróban, a Kotori-öbölben jártak, ahol az első világháborús emlékhelyeket is bejárták. Innen jött az ötlet, hogy itt Bécsben megszervezzenek egy előadást, amely mélyebb betekintést nyújt a történelmi események hátterébe.

 

  1. 2015. március 14.  Sikeres 1848-as megemlékezés Bécsben 

Az Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala és annak tagegyesületei közösen emlékeztek az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc eseményeire egy közös rendezvény keretében a bécsi  Bessenyei-szobornál valamint a Collegium-Hungaricumban. A rendezvény nagyon sikeres volt, hisz több magyar egyesület képviseltette magát, de nem csak idősebb tagok, hanem a fiatal generáció is szerepelt az ünnepen.

Március 15.: az 1848-1849-es Forradalom és Szabadságharc kezdete, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja. Az egyesületek megemlékeztek Bessenyei György testőrtisztről, a megújuló magyar irodalom vezéralakjáról.

Kossuth-nótákat adott elő a Délibáb-együttes, verset mondott Pataki András. Kiss Gábor történész, levéltáros az események történelmi hátterére világított rá a résztvevők számára, majd ezt koszorúzás követte. A Collegium-Hungaricumban Radda István a Kerekasztal elnökhelyettese és Smuk András, az „Europa”-Club elnöke köszöntötték a vendégeket.

Dr. Martonyi János volt külügyminiszter ünnepi beszéde, aki szintén díszvendége volt a rendezvénynek. „A magyarok szabadsága befogadó szabadság,” mondtaMartonyi János Bécsben. Elmondta: az egész magyar nemzetstratégia a szabadság és a magyarság üzenetére épül, nem állhat politikai termékek és taktikai túlzások egyvelegéből. Hangsúlyozta: a magyar nemzetstratégia azt üzeni, hogy fogadjuk be egymást, értsük meg a világot és annak értékeit. Beszédében kiemelte: a magyarok szabadsága sosem volt önző vagy öncélú, sosem célzott elszigetelődést és bezárkózást. Hozzátette: nincsen igazi egyéni szabadság és egyéni jog közösségi jogok nélkül.

 

A műsoron elhangzott Doppler Ferenc: Magyar Fantazia Pastorale op. 26 darabja, valamint Liszt Ferenc: I. Magyar Rapszodia (zongoraduó) és a Himnusz. A rendezvényről a Nemzetközi Duna-filharmónia sem hiányozhatott, az elismert zenekar egy koncertsorozattal működött közre.

 

 

  1. 2015. március 28. Gruppen-Hecc kabaréműsor 

A hétvégén a marosvásárhelyi Gruppen-Hecc kabarétársulat a „December 1. bulvár” című műsort mutatta be a Komensky iskola színháztermében, Bécsben. A 25 éves Gruppen-Hecc kabaréműsora mindig vidám színfolt a rendező „Europa”-Club történelmi témájú előadássorozatai között.

A Gruppen-Hecc előadásai iránt mindig nagy az érdeklődés Bécsben, és ez most sem volt másképp, hiszen színültig megtelt a Komensky iskola színházterme. Az „Europa”-Club először szervezte rendezvényét a Komensky iskolában, amely  jó helyszínnek ígérkezik a jövőben is – mondta Smuk András, az egyesület elnöke. A társulat aktuális politikai témákat dolgoz fel, de a múlt eseményeinek mai következményeire is rávilágít. Nagy István, a Gruppen-Hecc színésze: Az I. világháborút lezáró békeszerződés értelmében Románia része lett Erdély is. December 1. pedig a legnagyobb román nemzeti ünnep, mely egyben Erdély Romániához való csatolásának a dátuma. Ez az ünnep azonban nem ugyanazt jelenti a románok és a magyarok számára. A Gruppen-Hecc színészei körüljárták ezt a témát a darabban is. „Egy nemzeti ünnep ’elbulvárosodásának’ lehetünk szemtanúi, és az elbulvárosodást nem mi idéztük elő, hanem azok, akik nevetséges törvények szigorával próbálják rákényszeríteni normális emberekre a mindenáron való ünneplést!”– mondta Nagy István, a Gruppen-Hecc színésze.

 

  1. 2015. április 16. Nóvé Béla: A forradalom árvái. A történész az ’56-os forradalom emigráns és remigráns kamaszainak sorsáról számolt be.„A forradalom árvái. Az 56´-os emigráns és remigráns kamaszok sorsa” címmel tartott előadást Nóvé Béla történész, tanulmány- és esszéíró, dokumentumfilm-készítő Bécsben, az Europa-Club meghívására. Néhányan közülük ott ültek a nézőtéren is. A bécsi előadás premiernek számított, mivel Nóvé Béla először mutatta be az elmúlt öt év munkájának gyümölcsét. Az előadást gazdag fényképanyagból összeállított vetítés kísérte.  Ötévi intenzív kutatómunka eredményeként emelte ki az a tényt, hogy a 200 ezer magyar menekült között, akik az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően az osztrák határt átlépve elhagyták az országot, 20 ezer olyan gyermek volt, akiknek szülei vagy meghaltak, vagy eltűntek. 1956-ban a felnőtteken, családokon kívül számos elárvult gyermek is nyugatra indult egy szabadabb, szebb élet reményében. Nóvé Béla elmondta, 1956-ban a 15-24 évesek 15 százaléka távozott nyugatra. Kétharmaduk férfi volt, a kivándorlók több mint fele volt budapesti. Közülük 10.000 volt szülők nélkül távozó 15 év alatti gyermek. Sorsuk különböző fordulatot vett: a szerencsésebbek rövid időn belül elhagyhatták az osztrák, vagy éppen jugoszláv menekülttáborokat, hogy új életet kezdhessenek a 36 befogadó ország egyikében. Őket családok, ifjúsági otthonok fogadták be, megtanulhatták a nyelvet, befejezhették tanulmányaikat, és karriert építhettek.

Ilyen múltja volt az előadáson jelenlevő Radda Istvánnak is, aki az Innsbrucki Magyar Gimnáziumban tanult, majd Bécsbe került, ahol az  Ausztriai Magyar Szervezetek Kerekasztala közösségének titkári beosztását vállalta.

Más menekült gyerekek pedig papírok nélkül tévelyegtek egyik országból a másikba, szociális segélyekből és alkalmi munkákból éltek. Számtalan magyar árva csatlakozott az Amerikai Hadsereghez és a Francia Idegenlégióhoz is. Ezek a gyerekek később megjárták az algír és a vietnami háborút is. A sors kiszolgáltatottjai leginkább azok voltak, akiket honvágyuk vezetett vissza Magyarországra. Minden 3.-4. gyermek „visszidens” lett, azaz hazament Magyarországra. Sokuk börtönökben végezte, vagy az Állambiztonsági Hivatal parancsára besúgóként folytatta életét. Nóvé Béla egyszerre krónikása és szereplője a Magyarországot érintő önkényuralmi éveknek.

Nóvé Béla Franciaországban találkozott egy tucat kortanúval, akik egykor árván, gyermekként hagyták el Magyarországot és a „valahova tartozás” vágyától hajtva beléptek a Francia Idegenlégióba. A történész jelenleg róluk készít dokumentumfilmet „Patria Nostra” címmel, amelyet más, korábban megjelent 1956-tal kapcsolatos filmjei mellett szívesen bemutatna a bécsi közönségnek is.

 

  1. 2015. április 24-én került sor Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia: RECSK (1950-1953) Egy titkos kényszermunkatábor története c. filmjének a bemutatására. Sajnos Krasznay Béla, a Recski Szövetség elnöke, magas korára hivatkozva nem tudta elfogadni meghívásunkat, de egy rövid bevezető filmet küldött.

A szovjet Gulagok mintájára szervezett táborban, a bírósági ítélet nélkül idehurcolt, mintegy 1.500 fogvatartottat, minimális létfeltételek között dolgoztatták folyamatosan       a kőbányában. A rabokat sokszor állati kegyetlenséggel fenyítették, kínozták, éheztették. Drámai hangulatot teremtett, amikor felszólalt a Bécsben élő Kis Dániel, egykori recski rab, és megmutatta tudatosan összeégetett bal kezét. Készülő könyvének előszavában írja: „Azok nevében, akiknek már jövőjük sincs, csak meghurcolt múltjuk, akik minden szó nélkül tűrték az ÁVO-t, kitelepítést, internálást, Recsket és az akasztófát. Megszokták, hogy hallgatnak. (….) A sok megalázást nem követte elégtétel.”

Kis Dániel 20-30 főre teszi azoknak a számát, akik túlélték Recsket, és még élnek.

A rendezvényen részt vettek néhai Aykler Zsigmond, volt recski rab Bécsben élő unokái, akik a rendezvény után beszéltek Kis Dániellel.

 

8. 2015. május 9. Őrségi magyar est Bécsben

Az „Europa”-Club bécsi magyar kultúregyesület meghívására a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület csoportjai, az Énekkör, a nemrég alakult Csörge Zenekar valamint a Virgonc és az Őriszigeti Néptáncegyüttes táncosai mutatkoztak be május 9-én, 17.00-kor a bécsi közönség előtt.

„Azt figyeltük meg, hogy a rendszerváltás óta nagyon a magyarországi előadók, művészeti csoportok felé orientálódtunk. Nagyon régen volt nálunk burgenlandi magyar csoport vagy egyesület. Ezen szeretnénk változtatni és a jövőben gyakrabban találkozni, akár itt Bécsben, akár Burgenlandban,” mondta el az est kezdeményezője, az „Europa”-Club vezetője, Smuk András. „Sokan Bécsben valószínű még mindig úgy hiszik, hogy a burgenlandi magyarok magyarul beszélő osztrákok és kevesen tudják, hogy milyen intenzíven őrzik identitásukat, ápolják a hagyományokat, a nyelvet,” tette hozzá az „Europa”-Club vezetője.

A bécsi bemutatkozóra alsóőri, felsőőri és őriszigeti résztvevők érkeztek, köztük Alsóőr polgármestere, Horváth József is megtisztelte az eseményt. Zsótér Írisz, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület vezetője vetített képes előadással mutatta be a Burgenlandi Magyar Kultúregyesületet, illetve az Őrvidéken folyó munkát, a sokoldalú tevékenységet: a gyermektanfolyamoktól a szünidős táborokon, a pannon kulináriumok sorozatán, a koncerteken, pedagógus fórumokon át a színházi előadásokig és a saját kiadványokig.

A bemutatót követően máris „belekóstolhatott” a közönség az őrvidéki nyelvjárásba: Liszt Evelin autentikusan, „ahogyan mi otthon beszélünk”, olvasta fel Gaál Károly gyűjtéséből az Aranymadár című alsóőri mesét.

Ezt követően az Énekkör lépett fel Villányi Eszter vezetésével, magyar népdalokkal, virágénekekkel. Majd Rábaközi táncok következtek a Virgonc és az Őriszigeti Néptáncegyüttes táncosainak előadásában, a Boglya kíséretével. Betyárnóták és katonadalok is elhangzottak, nemcsak magyar nyelven, hanem horvátul is, hiszen az „igazi, sokszínű Burgenlandot” akarták bemutatni, mondta el Zsótér Zoltán, aki maga is három nyelven beszél.

Az Őrvidéken folyó magyar oktatás eredményességéről két általános iskolás diáklány is tanúbizonyságot tett, az őriszigeti Kertész Dóra és az alsóőri Gál Ágnes verset szavaltak. Majd egy még ifjabb szereplő lépett színpadra és aratott hatalmas sikert, Zsótér Pistike azokat a nótákat húzta hegedűjén, melyeket még a nagypapája is játszott.

A nemrég alakult Csörge Zenekar is bemutatta tudását, végül vasi táncok következtek. A programmal korántsem ért véget az Őrségi est, egy rövid szünetet követően Táncházban ropták együtt a táncot a burgenlandi és a bécsi magyarok. Az estnek lesz folytatása, legközelebb az „Europa”-Club fog ellátogatni az Őrvidékre.

 

  1. 2015. május 21: Szállj sólyom szárnyán – koncert

Az „Europa”-Club és az Amaped: Ausztriai Magyar Pedagógusok Egyesületének közös szervezésében akusztikus koncertre került sor a Collegium Hungaricumban „Szállj sólyom szárnyán” címmel. A fellépő felvidéki zenészek: Vadkerti Imre, Sipos Dávid és Zsapka Attila megzenésített magyar verseket és örökzöld slágereket adtak elő a bécsi közönségnek.

A Felvidékről érkező előadóművészek olyan ismert dalokat válogattak repertoárjukba, melyek a bécsi közönség számára is ismerősek voltak. A trió tagjai külön-külön is koncerteznek, hiszen szóló karrierjüket is építik már hosszú évek óta. Vadkerti Imre a Kormorán együttes szólóénekese 2011 óta, valamint a komáromi Magyar Lovas Színház előadója is már hosszú évek óta. 2014 júniusában megjelent első szólóalbuma Sólyom szárnyán címmel. A művész 2008-ban a Társulat című televíziós szereplőválogatáson elnyerte Koppány szerepét az István, a király című rockopera huszonöt éves jubileumi előadásában. Az előadássorozatban nyújtott emlékezetes alakítása révén széles körű ismertséget szerzett a Kárpát-medencében és a tengerentúlon is.Előadóművészként számos helyen fellép Európában és a tengerentúlon is, művészetével hozzájárulva a magyarságtudat erősítéséhez.

Zsapka Attila verséneklőnek a „Szállj sólyom szárnyán” című formáció mellett számos önálló estje is van, hiszen ő az egyedinek számító „Kor-Zár” verséneklő együttes alapító tagja, valamint a komáromi Magyar Lovas Színház előadójaként is számos darabban szerepel.

A „Szállj sólyom szárnyán” című koncerten Sipos Dávid szaxofonon működött közre

 

 

  1. 2015. május 28-30. A bukovinai székelyekhez kirándult az „Europa”-Club

Megható élményekkel tele érkeztek haza az „Europa”-Club által szervezett kirándulás résztvevői. Ezúttal két különleges történelmi és kulturális örökség volt az úti cél: Pécs és Bonyhád környéke. Pécs páratlan történelmi értékei mellett a Bonyhád környéki bukovinai és erdélyi székely falvakat is felkeresték.

A május 28-30-ig tartó három napos kirándulás első célja Pécs volt, megtekintették a város főbb nevezetességeit, a Székesegyházat, az UNESCO világörökség részét képező ókeresztény sírkamrákat, a török kori építészeti emlékeket.

A második nap indultak Bonyhádra és környékére, ahol a bukovinai székelyeket látogatták meg. A fogadtatás meglepően megható volt, mesélte Smuk András, az „Europa”-Club elnöke:

Idegenvezetőjük Kóka Rozália néprajzkutató volt, aki, maga is bukovinai székely, és az „elcsángáló” magyarok történelmének kiváló ismerője. „Amikor 1764-ben Mária Terézia újraszervezte a határőrséget, Székelyföldön az erőszakos sorozás a madéfalvi vérengzésbe torkollott. Ezek után több ezer székely menekült át a keleti határon Moldvába, és részben a csángók között telepedett le. Miután a Habsburg Birodalom 1774-ben megszerezte Bukovinát, Hadik András tábornok összegyűjtötte a szétszóródott székelyek egy részét, és letelepítette őket Bukovina öt falujában. Így alakult ki a bukovinai székelység.”

Az évszázadok során több ezren kivándoroltak, „kirajzottak”. A bukovinai székelyek maradékát a magyar kormány 1941-ben a Vajdaságba telepítette, 1944 őszén a Bácskába érkeztek Tito partizánjai, mögöttük a korábban elmenekült szerbek. A bukovinai székelyeknek megint menekülniük kellett, a háborús telet a Dunántúlon vészelték át. 1945-ben 13.000 bukovinai székelyt Tolna és Baranya megyében helyeztek el. Régi hagyományaikat, népcsoportjukra jellemző kultúrájukat, szokásaikat a mai napig megőrizték.

Az egyesület számára fontos a magyar gyökerek felkutatása és azon helyszínek felkeresése, ahol magyar kulturális emlékek vannak. A Bécsi Magyar Kultúregyesület több mint húsz éve kezdte meg honismereti, kultúrtörténeti kirándulásait a Kárpát-medencében. De messzebbre is szerveznek utakat, magyar emlékeket keresve, így például Rómában, Milánóban, Párizsban. A tervek szerint legközelebb, szeptemberben Szicíliába visz az útjuk, szintén magyar emlékeket kutatva.

 

Időközben megjelent az „Europa”-Club új évkönyve, Építőkövek címen, amelyben a 2014-ben elhangzott előadások szövegei olvashatók. Merjük állítani, hogy az egyesület őszi programja is nagyon érdekes és színvonalas lesz.