Kultúrtörténeti kirándulás Bajorországba | 2017. június 02-05., (4 nap/3 éj) | Bécs – Regensburg – Nürnberg – Burg Kastl – Walhalla ̶ Passau – Schlögen

2011. január – június

 

EGYESÜLETI KRÓNIKA

2011. január – június

 

Mivel az anyanyelv a legfőbb s voltaképpen egyetlen vitathatatlan ismérve összetartozásunknak és indítéka szervezkedésünknek, érthető, hogy az „Europa”-Club ennek művelését tekinti programja fő céljának. Az anyanyelv természetesen nem csak és nem is elsősorban cél, még kevésbé öncél: inkább eszköz, foglalata annak az általános humán, természettudományos és technikai műveltségnek, amelyet a leghatékonyabban éppen rajta keresztül sajátíthatunk el.

Az is természetes, hogy az önművelés folyamatában megkülönböztetett súlyt kap a magyar történelem és irodalom megismerése, egyáltalán: a nemzeti kultúra, a nemzeti önismeret.

 

1. Január 13-án tartotta az „Europa”-Club 2010. évről szóló rendes közgyűlését. A beszámolók után levetítettük Mag. Kotsis Péter videofilmjét az egyesület Biharországban és az Erdélyi Érchegységben tett kultúrtörténeti utazásáról. Erről az utunkról Tófalvi Zoltán készített részletes beszámolót, amelyet készülő évkönyvünkben fogunk leközölni.

 

2. Január 27-én a Nyugat-Magyarországon, a Duna és a Fertő-tó között, az ún. Mosoni-síkságon (Heideboden) élő, vallását és tradícióit őrző német nyelvű népesség kultúráját mutattuk be.

Jánossomorja polgármestere, dr. KURUNCZI KÁROLY üdvözlő szavait követően LŐRINCZ GYÖRGY, a Balassi Bálint Művelődési Ház igazgatója vetített-képes előadásban ismertette a tatárjárás után letelepedett német lakosság kultúráját. A parázs hangulatú műsorban fellépett a Canto Excolo Kamarakórus, a Tititá Néptánc együttes és a Jánossomorjai Fúvós Egyesület.

3. február 12-én, szombaton óriási érdeklődéssel tekintettük meg a Magyar Nemzeti Múzeumot és a Parlamentet. A múzeumban dr. Csorba László főigazgató vezetésével a legnagyobb magyar, Széchenyi István életművének emléket állító kiállítást néztük meg, amely rendkívüli betekintést adott a „nemzetünk felébresztője” életébe. Ezt követően pedig a világon is ritkaságszámba menő, csodálatos épületegyüttest, az Országházat tekintettük meg, ahol többek között megcsodáltuk a magyar Szent Koronát is, Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt koronáját.

4. Február 18-án, csütörtökön este mutatta be Sebestyén Melinda a Párjavesztett című, székely népballadákból összeállított egyéni műsorát a Collegium Hungaricumban. A műsorban elhangzottak a Hej páva, Molnár Anna, Budai Ilona, Fogarasi István, Sallai Szép Kata és más közismert balladák, melyeknek témái a hűség és hűtlenség, féltékenység, házasságtörés, általában a szerelem problematikája.

„Nagyon szeretem a balladákat, elbűvöl a mélységük. Minél többet foglalkozom velük, annál inkább úgy érzem, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre tudnak hatolni a lelkembe. Megcsalt férjtől a szerencsétlen feleségig, gonosz anyától a kétségbeesett gyerekig és elkeseredett testvérig mindenki megtalálható ezekben a versbe foglalt tragédiákban. Igazi emberi sorsok, egyszerűen és konkrétan…” – vallotta Sebestyén Melinda.

5. Március 10-én Margittai Gábor szakíró Mi a madzsar? című, óriási érdeklődésnek örvendő előadásában nagy elődök: Vámbéry Ármin, Almásy László, Illyés Gyula és Julianus barát nyomdokain járva Ázsiában, Afrikában és Európában élő magyar tudatú néptöredékekről számolt be. Margittai a néptöredékek szálláshelyeit végiglátogatva egy 21. századi helyzetjelentést adott azokról a távoli népekről, amelyek sok évszázad elteltével, a valódi anyaországi kapcsolatok teljes hiánya ellenére is magyar származásúnak vallják magukat. Ilyenek a törökországi madzsarok, a kazah-i madjarok, a provance-i magyar kolónia, illetve a szudáni magyarábok. Az előadáson jelen volt egy Szudánból származó férfi is, aki – mivel Magyarországon tanult – jól beszél magyarul, és hozzászólásában beszámolt a magyarábokkal való személyes találkozásairól. A vele készült interjút a következő évkönyvünkben fogjuk leközölni.

6. Március 25-én a Collegium Hungaricum nagytermében került sor Tarics Péter Mindszenty József bíborosról szóló monodrámájának bemutatójára. A néhai hercegprímás szerepét Boráros Imre, édesanyjáét Petrécs Anna, a bíró szerepét Tarics Péter alakította. A Mindszenty József bíboros halálának 35. évfordulójára készült darab cselekménye 1948 és 1975 között játszódik Esztergomban, Budapesten (Andrássy út 60.), Püspökszentlászlón és Felsőpetényben, a magyar parlamentben és a budapesti utcán, a budapesti amerikai nagykövetségen, valamint Bécsben és Belgiumban. A hat képben összeállított színmű mondanivalója egyértelműen a történelmi hűséget képviseli, felidézve Mindszenty bíboros áldozatvállalását hívei, szeretett Istene és magyar hazája iránt. Erről az estről az osztrák televízió (ORF) felvételt készített.

7. Április 7-én mutatta be Domonkos László tanulmányíró a Nagyenyedi ördögszekér c. történelmi tényfeltáró esszéjét. Dél-Erdélyben nem igen akad olyan település, mondta Domonkos, ahol ne volna kit gyászolnunk. 1848/49-ben szisztematikus népirtás vette kezdetét ezen a tájékon, amint a szerbek ostromolta Délvidéken is. Amit a tatárjárás, a törökdúlás, a parasztlázadások nem tudtak bevégezni, azt a román szabadcsapatok – viszolygó, de állhatatos osztrák támogatással – megtették: egyszer s mindenkorra magyartalanították Erdély déli tájait. És azt is tudnunk kell, hogy a balkáni népirtók a halálnemek leggyötrelmesebb és legmegalázóbb formáit választották.

8. Április 9-én Bécset Kézdivásárhelyhez csatolták, mert ezen a napon vidám műsorával a Kézdivásárhelyi Városi Színház meghódította az egykori császárvárost. Itt a mohácsi vész?
– dalos-táncos kabaréjukban a félreértések fergeteges kavalkádját és frappáns poénokat szolgáltatták. Viszontláthattuk a színpadon Hacseket és Sajót, a félrelépegető nagyságát, a felszarvazott cirkuszigazgatót, a peches betörőt, az élő halott férjet, az őrült álpolitikust stb.

9. Május 7-én az Ausztriai Magyar Néptáncosok Találkozója alkalmából zsúfolásig megtelt a Collegium Hungaricum nagyterme. Az „Europa”-Club, a Collegium Hungaricum és a Bécsi Magyar Kultúregyesület, a Délibáb közös rendezésében nagy sikerrel lépett fel az alsóőri Virgonc Néptánccsoport, az Őriszigeti Magyar Néptánccsoport, a bécsi Napraforgók, a Délibáb, és a Szivárvány gyerek-tánccsoport.

10. Május 19-én, csütörtökön Liszt Ferenc emlékhangversenyt rendeztünk, melynek műsorában fellépett a Katona Ágnes zenepedagógus által alapított „Internationale Donauphilharmonie” három szólistája: Katarina Perencseiová szoprán (Szlovákia), Barbara Gisler-Haase fuvola (Ausztria) és Sara Bryans zongora (Írország). A zenei műsort Dr. Josef Wiedenhofer, a Burgenlandi Liszttársaság igazgatója, illetve Mag. Eduard Kutrowatz és Mag. Johannes Kutrowatz, a Raiding-i (Doborján) Lisztfesztivál intendánsai vezették be, német nyelven. Nagy örömünkre szolgált, hogy az esten nagyszámú osztrák vendég is jelen volt.

11. Június 1-5. között Somogyországba hívtuk az érdeklődőket. Abba a nemes megyébe, melyre én mindenkor idylliumos elmerüléssel emlékszem…” írta Csokonai. Mindenütt nagy lelkesedéssel fogadtak bennünket, és kiváló vezetőink szaktudása mellett nem csoda, hogy 48 fős csoportunk nagy érdeklődéssel ismerkedett Buzsák, Somogyvár, Nikla, Nagyatád, Kaposvár,  Kaposszentjakab, Szenna, Szigetvár, Csurgó és Segesd szakrális, építészeti, kulturális és néprajzi értékeivel, illetve a Zselic dimbes-dombos, betyárjárta vidékével. Emlékezetes marad utazásunk a kaszói kisvasúttal, illetve a sétahajózás a Dráván is. A következő megható levelet kaptuk Csurogról:  „Több, mint húsz éve kalauzolom az idelátogatókat, de nem volt még egy ilyen társaság, mint az Önöké: akik ennyire tisztelik, ismerik Csokonait, akik sem debreceniek, sem öregdiákok, mégis megkoszorúzzák a mi kedves költőnk szobrát, akik ennyire érdeklődő figyelemmel fordulnak az iskola és a könyvtár felé. Arról az összegről nem is beszélve, ami példa nélküli az idelátogató csoportok között, és amit ezúton is hálás szívvel köszönünk mindenkinek! (Arra fordítjuk, ami nagyon fontos, és amire évek óta nem jut semmi: a diákoknak való friss szép- és szakirodalom beszerzésére…”

 

Ha gyermekeink és unokáink emlékezetébe, bárhova is veti őket a sors, sikerült bevésnünk egy bizonyos pozitív nemzetérzést, munkánk máris nem volt hiábavaló. Tevékenységünk üzenet is a magyar nemzetnek: itt vagyunk, élünk, szeretjük kultúránkat, nyelvünket.

 

Bécs, 2011-06-19 Smuk András