"…mindannyiunk atyja", 2017. november 18-án, szombaton, 19 órakor (Collegium Hungaricum)

Egyesületi krónika 2008 ősz

EGYESÜLETI KRÓNIKA 2008 ősz AVAGY EGY ETÜD A MEGMARADÁSRÓL

Adyval szólva, ha a „Templomot” (a magyar önazonosság és összetartás, nyelvi és kulturális nemzetegység otthonát) nem építjük föl, „népét a Hadúr is szétszórja”, s fölolvaszt a világ kohója. Kis „templomunknak”, az „Europa”-Clubnak az alapkövét 1964. áprilisában fektettük le. Akármilyen kicsi volt is ez az építkezés kezdetben, azonnal volt távlati célja. Ha semmi más, egy bizonyosan, hogy idegen közegben is megmaradjunk. Negyvenöt év után büszkeséggel tölt el bennünket az a tudat, hogy nemcsak megmaradtunk, de jelentős színfolt lettünk a nyugati magyarság újfajta palettáján.

A fentieket szépen dokumentálja a 2008-as évi őszi munkánk.

1. Szeptember 11-én Juhász László A bűnbak – gróf Esterházy János vértanúsága c. dokumentumfilmje bemutatásával kezdtük az őszi szezont. Rendezvényünk díszvendége volt a Rómából érkezett, Esterházy Malfatti Alice grófnő, az ártatlanul meghurcolt felvidéki magyar politikus lánya.  Esterházy Jánost a szlovák Nemzeti Bizottság 1947. szeptember 16-án, egyetlen ülésen halálra ítélte. Majd elnöki kegyelemben részesült s életfogytiglani ítéletet kapott. 1957. március 8-án halt meg egy morvaországi börtönben.

Juhász László ezen a rendezvényünkön az újra kitört súlyos betegsége miatt már nem tudott részt venni. A történész-újságíró, az 1956-os emigráció kimagasló személyisége november 22-én hunyt el, 75 éves korában. Juhász László számos kultúrtörténeti kirándulásunkat örökítette meg filmkamerájával. Büszkén őrizzük a vendégkönyvünkbe beírt sorait, amelyekben az „Europa”-Clubot szellemi szülőföldjének jelölte meg.

2. Szeptember 18-21. között a Szepességbe kirándultunk. Zsére, Farkasvölgy, Késmárk, Lőcse, Szepesvár, Bártfa, Ólubló, Hibbe, és a hazaúton Selmecbánya voltak körutunk legfontosabb állomásai. Négy nap alatt sok száz kilométert tettünk meg. Vártól várig, főtértől főtérre, gótikus oltártól kisvárosi helytörténeti múzeumig barangoltunk. Tárogatószó mellett koszorúztuk meg Thököly Imre kuruc fővezér sírját Késmárkon, és mezei virágokból készült csokrot helyeztünk el Balassi Bálint sírjánál Hibbén.

3. Október 9-én a régi városháza barokktermében a régi korok muzsikáját megszólaltató Kecskés Együttes Mátyás király zenés emlékezete c. koncertjét hallhattuk. A reneszánsz életérzést kifejező dalok és táncok, az egzotikus hangszerek elbűvölték a jelenlevőket.

4. Változó világunk c. jubileumi évkönyvünket (15. kötet) október 17-én, Budapesten a Közép-Európa Kulturális Intézetben Székely Szabó Zoltán és Smuk András mutatta be. A könyvbemutatót dr. Újváry Gábor történész vezette be. A rendezvényen közreműködött még dr. Csorba László történész, velencei és római kirándulásaink szakmai vezetője, és Nagy Csaba tárogatóművész.

5. Október 25-én a Magyar Diákok Egyesületével (MDE-VUS) Pozsony és Burgenland után egész napos autóbusz kirándulást szerveztünk Máriacellbe. A bazilika meglátogatása után a kincstár megtekintése volt a program. Ennek a kincstárnak az óriási magyar vonatkozású anyagát egy fiatal, Szombathelyről származó művészettörténész nagy szaktudással mutatta be nekünk. Később az Europeum épületét tekintettük meg, ahol a kontinens minden országát 1-1 fiatal által tervezett kiállítási anyag mutatta be. Magyarországot például a diákegyesület elnöke, Szabados Viktor képviselte.

6. November 8-án került sor a már hagyományos Deutsch Altenburg-i megemlékezésünkre, amelyről a mosonmagyaróvári egyetemi tanár, dr. Bierbaum Lajos így ír: „Bad Deutsch Altenburg (Németóvár) egy kis osztrák város, ahol tisztelik a magyarokat, és büszkék arra, hogy Szent István király alapította Mária-templomukat. November 8-án a halottakra történő emlékezést ökumenikus gyászistentisztelet keretében tartották meg, amelyen jelen voltak a felvidéki és az ausztriai magyarság képviselői is a magyarországi emlékezőkkel együtt. Az istentiszteleten Pozsonyból dr. Herdics György apát, Bécsből Karvanszky Mónika és Soós Mihály református lelkészek, s Mosonmagyaróvárról Kiss Miklós evangélikus esperes volt a szónok. Az istentisztelet után a résztvevők kivonultak a sírkertbe, ahol az ausztriai magyarok által emelt szimbolikus sír található. Itt elesett őseinkre dr. Csáky Pál, az MKP elnöke, és Szabó Miklós, Mosonmagyaróvár polgármestere emlékezett. A résztvevők gyertyákat gyújtottak, elhelyezték a síron virágaikat és a kegyelet koszorúit.”

7. November 15-én a francia kulturális intézet, a Studio Moliéreben került sor a marosvásárhelyi Gruppen-Hecc társulat Arrivederci roma c. kabaréműsorának bemutatójára. A nagyszámú közönség ezúttal is kiválóan szórakozott.

8. November 21-én kérésünkre Vas megye mutatkozott be a Collegium Hungaricum termeiben. A rendezvény több programpontból állt. Először Németh József fotóművész légifotók segítségével a megye természeti és kultúrtörténeti értékeit mutatta be. Ezt követően Mészáros Szabolcs, fiatal festőművész tárlatát tekinthettük meg. Majd vasi borok, és rétesek elfogyasztása után a Boglya Népzenei Együttes húzta a zenét a már jó kedvű társaságnak.

9. November 28-án családi programot kínáltunk. Meglepően sok óvodás és kisiskolás kacagta végig Patka Heléna (A békakirály) és Dvorák Gábor (Játsszunk pantomimet) zenés, interaktív mesejátékát.

10. December 20-án karácsonyi vendégséggel búcsúztunk a nekünk 21 évig otthont adó Pazmaneumtól. Valentiny Géza prelátus úr adventi gondolatai után Macskássy Imre Géza mandolinművész meghitt hangulatban karácsonyi dallamokat szólaltatott meg. A karácsonyfa alatt tagságunk számára most is ott voltak a könyvajándékok. 

Az „Europa”-Club 1987 őszén kapott otthont a Pazmaneumban. A 20 év alatt kb. 400 rendezvényt szerveztünk. Ha nem is mindet az egykori papnevelde dísztermében, de a zömét igen. Nem vagyunk kimondottan egyházi egyesület, ennek ellenére közel 10 püspök és főapát volt a vendégünk. A rendszerváltás után szép számban fordultak meg nálunk miniszterek, államtitkárok, nagykövetek és politikusok. Előadóink voltak a MTA elnökei, a magyar tudományos és szellemi élet képviselői. A magyar irodalom és színházi élet legkiválóbbjai léptek fel nálunk. Nevüket felsorolni is hosszú lenne most. Nem egyszer voltak vendégeink a magyar zene és folklór reprezentánsai. Nem egyszer referáltak nálunk a nyugati magyarság és a kárpát-medencei magyarság képviselői.

Mindezek a rangos vendégek nemcsak az „Europa”-Club, hanem a Pazmaneum hírnevét is messzemenően öregbítették.

Bécs, 2009-01-10                                                                                         Smuk András