"…mindannyiunk atyja", 2017. november 18-án, szombaton, 19 órakor (Collegium Hungaricum)

VERONA-MILÁNÓ-TORINÓ (2010. máj. 12-16.)

clip_image001

„EUROPA”_CLUB

www.europaclub.at

ITÁLIAI MAGYAR EMLÉKEK

Verona – Milánó – Torinó

2010. május 12-16. (szerda – vasárnap)

Vezeti. Dr. Csorba László (Budapest) történész

Utazás: légkondicionált, új autóbusszal (WC-vel, videóval, italbüfével felszerelt)

Szállás: 1 +1 éjszaka: Hotel Antares**** Villa di Franca di Veronában (Veronától kb 10 km).

2 éjszaka Hotel Giglio*** Settimo Torinesében (Torinó központjától 10 km-re).

Ellátás: Reggeli és vacsora a szállodában (ebéd egyénileg)

Mottó: 115 éve halt meg Kossuth Lajos

Nem kétséges, hogy Itália földje és népe kiemelkedő szerepet játszott a történelemben, hiszen Róma az ókor legyőzhetetlen nagyhatalma volt, később a keresztény világ központja lett. Nem csoda tehát, hogy Magyarország, a középkori Európa talán legegységesebb nagyhatalma, valamint Itália ezernyi szállal kötődött egymáshoz. Az évezredes itáliai magyar jelenlétnek számtalan jelenetős helyszíne és tárgyi emléke volt, amelyből rengeteg ma is megtekinthető a legjelentősebb műemlékektől a legeldugottabb falvakig Itália-szerte: magyar szentek freskói, magyar és Magyarországhoz kötődő személyiségek ábrázolásai, Magyarországra utaló feliratok, emléktáblák sokasága.

A magyar történelem és kultúra iránt fogékony bécsi magyarok, akik közül remélhetőleg minél többen vállalkoznak velünk a helyszínek felkeresésére, hogy egy csodálatos mediterrán ország pompás műemlékei közt felfedezzék a magyarság megannyi kincsét, amelyre teljes joggal lehet büszke a nemzet.

A magyar történelem törököktől és a Habsburgoktól terhes évszázadai után a Kossuth-emigráció tevékenysége következtében a XIX. században újra reneszánszát éli a magyar – olasz kapcsolatrendszer: számos magyar dicsőségesen és eredményesen harcol Garibaldi táborában az olasz egységért, vagy a Monarchia hadseregében a franciák ellen.

1. nap / május 12. Bécs – Villach – Udine – Velence –Verona

Találkozó és indulás reggel 7,00 órakor Bécs I., Schwarzenbergplatz 16. sz. elől.

7-14 óra között utazás autóbuszon Veronába klasszikus városnézésre. Programon: Aréna, Városháza, Júlia szülőháza, Piazza Erbe, Piazza dei Signori, Dóm, Forte Procolo, a San Zeno Bazilika (eseleg másnap).

Verona Velence mellett Észak-Olaszország legvonzóbb városa. Aki egyszer ide betette lábát, az „elveszett”. Egyik napról a másikra hosszabbítja meg tartózkodását a vendég, és jó néhány nap után is fájó szívvel hagyja el a Rómeó és Júlia hangulatát ébresztő várost. Verona régi városrészének történelmi – tipikusan középkori – arculata van. A körös-körül fonódó, lőréses vöröstégla várfalak, a X-XII. századbeli bástyák, cakkos pártájú szögletes tornyok, még felidézik a Montecchik és Capulettik dulakodásának zaját. A S. Zeno, Európa egyik legnemesebb román temploma. Az itáliai nap hevétől aranybarnára, rozsdásvörösre égett, patinás házak, az utcák, terek sajátos, festői hatása, sok hangulatos sarka… A sebes sodrású Adige kanyarján túli hegyek viruló kertjei, sötét ciprusai… A régi városközpont, a Piazza Erbe ponyvái, freskós házai, nyüzsgő délszaki élete: – s egy sötét sikátorral hozzáfűzve, a kis Piazza dei Signori csöndes, előkelő szépsége. És mindenekelőtt az Aréna, a legépebben maradt római amfiteátrum, mely nemcsak antik műemlék, hanem a város életének központja, ma is lüktető szíve.

Majd utunk a Forte Procolo katonai temetőjébe vezet, ahová a közeli custozzai csatatérről (1866), továbbá az I. világháború idején hoztak ide magyar halottakat. Ráday Mihály kezdeményezésére magyar, olasz és német nyelvű márványtáblát helyeztek el 2002-ben az itt nyugvó magyarok emlékére.

A magyar címerrel díszített tábla szövege a következő:

„Nem hallom többé őseim nyelvét

És már nem szorítom meg újra bajtársaim kezét.

Anyám már nem mosolyog rám

És nem harcolok többé érted, hazám.

(Mednyánszky Cézár)

ŐRIZZE E KŐ A HAZÁJUKTÓL TÁVOL NYUGVÓ MAGYAR KATONÁK EMLÉKÉT

Vacsora és szállás a Villa Franca di Verona **** (Veronától 10 km-re) szállodában.

2. nap / május 13. Verona – Milánó – Torinó

10 óra körül érkezünk Milánóba. Városnézésünk során megtekintjük a Dómot, a Scala múzeumot (csak a múzeumból lehet megnézni a színháztermet), és a Santa Maria delle Grazie kolostorépületét, a Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című freskójával.

Az egész városra rányomja bélyegét az építőművészet egyik legnagyobb arányú alkotása, a Dóm. Hatalmas márványhegysége, száz tornyának az égbe fúródó fehér stalagmit-tűjével tűnik fel. Ez a kép élt nagyapáink és dédapáink katonaemlékeiben is; nem egy közülük az ottani osztrák garnizonokban ette a komiszkenyeret: „Nagyabonyban csak két torony látszik, de Mailandban harminckettő látszik…”

A Dóm nagyságra nézve a Föld harmadik legnagyobb temploma, a római Szt. Péter-templom és a sevillai katedrális után. Hatszáz évig építgették. Rajta hagyta nyomait a reneszánsz és barokk is. Egységesebb és tiszta gótikus képet nyújtanak a dóm oldalfalai, 6-7 emelet magasba nyúló mérműves ablakai és a szentély ezeknél is nagyobb méretű, bonyolult mintázatú ablakóriásai, amelyek közül a legnagyobbat a magyar származású Giovanni Hajnal (Hajnal János 1948 óta élt Olaszországban és számos templomot díszített üvegablakaival és mozaikival) készítette.

A Scala 150 éve vezető színháza az operaművészetnek. A Rossini, Verdi, Puccini és kortársaik idején újból felviruló operairodalom anyaintézete, a legjobb hangok gyűjtőhelye, olyan zene- és énekkarral, amelynek stílusa egy Franco Faccio, egy Toscanini pálcája alatt alakult.

A Scalával szemben álló pompás késő reneszánsz palota, a Palazzo Marino, ma városháza. Majd átvágunk a híres Galérián. A 148 m hosszú, négyemeletnyi magasságú, üveggel fedett csarnokban elegáns üzletek és vendéglők vannak. E csarnok és a 88 m-es keresztszárnya a város fő találkozóhelye. A 19 század végén épült, mégis műemlékké avatja az itt zajló művészi élet számos emléke. Főkapuja a Dóm térre nyílik.

Rövid séta után érkezünk Milánó egyik legjelentősebb műemlékéhez, a Santa Maria delle Grazie templomához és kolostorához. A templom falai még a téglagótika jellegzetesen egyszerű formáit viselik, de felettük a reneszánsz kupolát Bramante emelte 1492-ben. Tövében szerényen húzódik meg a templomhoz épült domonkos-rendi kolostor karcsú loggiás, repkénydíszes udvara. A szerzetesek hajdani étkezőtermébe megilletődve lépünk: ennek a zárófalára festette Leonardo da Vinci leghíresebb és legérettebb képét: Az utolsó vacsorát.

Innen a Cimintero Maggiore-ba (Nagytemetőbe) utazunk, ahol megkoszorúzzuk Frigyesy Gusztáv sírját. Az ifjú Frigyesy Gusztávot az 1848-49-es szabadságharcban való részvétele után besorozták az osztrák hadseregbe, és ezredével Itáliába vitték. 1859-ben dezertált, a Garibaldi vezette alpesi vadászok önkéntese lett, s részt vett a Szicília és a Nápolyi Királyság felszabadítására irányuló hadjáratokban. A volturnói csatában tanúsított hősies magatartásáért kitüntették és az olasz hadsereg hadnagya lett. 1863-ban Garibaldi a román fejedelemségbe küldte, hogy egy lengyel – magyar légiót szervezzen, de a terv kudarcba fulladt. Elmezavar tüneteivel Milánóban egy szanatóriumba került, ahol 1877-ben halt meg.

Innen tovább utazunk Torinóba, ahová az esti órákban érkezünk meg.

Vacsora, szállás Torinóban. (Hotel Giglio)

3. nap / május 14. Torinó

Az egész napot Torinóban töltjük, Piemont tartomány székhelyén, mely 1946-ig a Savoyai-dinasztia központja volt. Legjelentősebb vallási-kulturális emléke az ún. torinói lepel, amelybe a hagyomány szerint a keresztről levett Krisztus testét tekerték. (Utoljára 2000-ben állították ki, idén pedig május 10-23. között látható a bazilikában.)

Magyar vonatkozása a városnak: Kossuth Lajos itt élte életének utolsó éveit. Kossuth 1874 és1882 között a Torinó melletti Collegoal Baracconéban, egy szép villában élt, amelyet sajnos az 1960-as években lebontottak. Helyén lakópark épült, de a bevezető utca Kossuth nevét őrzi. Kossuth 1882-től 1894. március 20-án bekövetkezett haláláig Torinóban a Via dei Mille 22. szám alatt lakott, ezt a ház falán ma emléktábla jelzi. Az épület előtti parkban (Aiuola Balbo) állították fel mellszobrát, Damkó József alkotását. 1927-ben a magyar – olasz barátságot ápoló Corvin Mátyás Társaság egy festett üvegablakot ajándékozott a torinói Risorgimento Múzeumnak, melyet Nagy Sándor tervei alapján Róth Miksa készített. Témája: az öreg Kossuth fogadja a Magyarországról érkező látogatókat. Látható rajta a két ország, valamint Torinó és Budapest címere is. Az üvegablak jelenlegi holléte sajnos ismeretlen.

A Via Román haladva érünk be a hercegi székhelyre, a Piazza Castello négyszögletű terére, amelynek közepén a Palazzo Madama, a város legnevezetesebb épülete áll. Eredetileg négyszögű középkori vár volt, sarkain lőréses tornyokkal. Ma múzeum. A Piazza Castello túlsó oldalán, hosszasan húzódik a torinói hercegek, majd szárd királyok, s végül az egyesült Olaszország trónjára emelt dinasztia családi fészke, a Savoyai-palota. A kívülről egyszerű kaszárnyaszerű épületben barokk és rokokó pompával zsúfolt termek hosszú sora tekinthető meg. Itt látható a család harcias hagyományainak öröksége, Európa egyik legnagyobb fegyvergyűjteménye – többek között Savoyai Jenő fegyverzete is. (Nem tudjuk megnézni!) Viszont megpróbálunk bejutni a Palazzo Carignanoba (Risorgimentó Múzeumba), ahol a magyar szabadságharc és az olaszországi magyar emigráció emlékeit, köztük számos Kossuth-relikviát, őriznek.

A palota északnyugati szárnya mellett áll a Dóm (S. Giovanni), szerény és szürke homlokzatú épületére Guarini szeszélyes, különös alakú, a hindu-maláj templomokra emlékeztető kőkupolát emelt. Kápolnájában őrzik a torinói leplet (Santissima Sudariót), amelyet természetesen megtekintünk.

A Dóm és a lepel megnézése után a Casa in via dei Mille 22. szám alatti ház külső falán megtekintjük Kossuth Lajos emléktábláját, a következő felirattal:

KOSSUTH LAJOS

MAGYARORSZÁG VOLT KORMÁNYZÓJA

A SZABADSÁG SZÁMKIVETETTJE

EBBEN A HÁZBAN

LAKOTT HOSSZÚ IDEIG
ÉS HALT MEG 1894. MÁRCIUS 20-ÁN

Innen átsétálunk az épület előtti parkba (Balbo kert), ahol talapzatra helyezve Kossuth márvány mellszobra áll. A szobor előtt egy márványtáblát helyeztek el.

Utunkat folytatva a Chiesa Evangelica Valdese templomba megyünk, ahol 1894. március 20-án Kossuth Lajos gyászszertartását tartották. A koporsót 300.000 fős tömeg kísérte a vasútállomásig, hogy a magyar forradalmár holtteste 45 évi száműzetés után visszatérjen hazájába. (A templomban megtekintjük az anyakönyvet)

Majd a Cimitero Monumentale-ban (Műemlék-temető) eltemetett Ihász Dániel ezredes sírjára visszünk virágot. Ihász Kossuth egyik leghívebb követője volt a torinói száműzetésben. Törökországban, Vidinben lett a kormányzó szárnysegéde, majd Torinóig követte. 1859-ben egyike volt a magyar légió szervezőinek, és 1861-ben részt vett a légió nápolyi hadjáratában.

Utolsó állomásunk Collego al Baraccoené lesz, ahol szintén egy Kossuth- szobor áll.

Vacsora, szállás Torinóban. (Hotel Giglio)

4. nap / május 15. Torinó – Sirmione – Verona

Déelőtt Torinó egyik legkedveltebb és legszebb kirándulóhelyét, a csaknem 700 m magasan fekvő, monumentális Superga-bazilikát keressük fel. A templom kriptájában nyugszanak a Savoyai család tagjai. A teraszról varázslatos panorámában gyönyörködhetünk. Majd körbesétáljuk a hegytetőt, és virágot helyezünk el Egri-Erbstein Ernő táblájánál, aki az FC Torino labdarugó csapat technikai vezetőjeként 1949. május 4-én repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett.

Ezután a Pó partján lévő Parco del Valentinóban teszünk egy sétát, ahol Kossuth az utolsó beszédét tartotta. Itt található az 1884-es világkiállításra készült és az 1960-as években épült kiállítási csarnok.

A kora délutáni órákban elhagyjuk Torinót. Útközben, rövid meálló Sirmione (Garda-tó) mellett, a San Martino della Battaglia emlékhelynél – a csontkápolnában a solferinói csata magyar áldozatainak emléktáblája látható.

Vacsora, szállás Verona környékén. (Hotel Antares)

5. nap /május 16. Verona – Vicenza – Treviso – Villach – Bécs

Reggeli után indulás hazafelé a Dolomitok elragadóan változatos alakulatai, illetve sziklaorgonái mentén.

Érkezés Bécsbe az esti órákban.

Részvételi díj 1 főre

1 ágyas felár

500,- euró

120,- euró

Jelentkezni lehet Smuk Andrásnál a 77 44 219-es telefon-, illetve faxszámon, vagy a.smuk@gmx.at e-mail-címen.

A programváltoztatás jogát fenntartjuk!

Bécs, 2009-12-21