A Kákics Népzenei Együttes | 2017. április 25-én, 19 óra | Collegium Hungaricum

Árpád-fejedelem-dij (2009)

A bécsi Európa Klub a magyarság szolgálatábanõ

Laudáció az Árpád fejedelem-díj átadásakor
Ötven évvel ezelott, szabadságharcunk eltiprása után, kétszázezer magyar, valóságos emberfolyam hömpölygött át Ausztrián.
Az osztrákok, akiket akkor még meg sem érintett a jóléti társadalom szelleme, szegénységükben is testvéri szeretettel fogadták a szomszédból érkezõ hontalanokat. Azok telepedtek le végleg ebben az alpesi országban, akiket itt tartott a haza közelsége, az osztrákok iránti rokonszenv, illetve akiknek másutt már nem jutott hely. Számuk meghaladta a 40 ezret, vagyis minden ötödik magyar menekült Ausztriában maradt. Többségük Bécset választotta lakóhelyéül. Közülük sokan, fekete egyenruhában -a Corvin közben, a Köztársaság téren és másutt – részt vettek a pesti harcokban. Számuk olyan magas volt, hogy egy rendkívül tevékeny fiatal katolikus pap, Schermann Rudolf lapot is szerkesztett a számukra. A családi keretekbõ l kiszakadt fiúk és lányok a társtalanságot, a magányt viselték a legnehezebben. Az o gondjaikon akart segíteni Fehérváry István, egykori váci politikai fogoly, a bécsi Nemzetor címü újság szerkesztjõe, aki ma itt a Politikai Elítéltek Közösségének elnöke. Az õ kezdeményezésére 1964 áprilisában megalakult az „Europa”-Club, illetve annak elodje, az Europa Jugend und Sportverein. A csatlakozó bécsi magyar egyetemisták és értelmiségi fiatalok indították el az egyesület kétnyelvü lapját, az integrátio-t, amely 1967 és 1976 között negyedévenként jelent meg Bécsben. A folyóirat szerkesztõi olyan fiatal írók voltak, mint Deák Erno, Vargha Gyula és Surányi Lóránt. Állandó utánpótlással szolgált a klub számára a Burg Kastl-i magyar gimnázium. Kezdetben az egyesület hétvégi iskolát is müködtetett, ahol mintegy 40 magyar gyerek ápolta anyanyelvét. 

A menekülteket befogadó osztrák közösségbe való teljes beolvadás helyett az „Europa”-Club kezdettol fogva az integrációt szorgalmazta és a környezethez való alkalmazkodás mellett súlyt helyezett magyarságtudatunk, nyelvünk és kultúránk ápolására.
A klub fõ célját az akkori elnök, Deák Ernõ így fogalmazta meg:
„Magyarságunk záloga európai szellemiség. Ha ennek kialakításán dolgozunk, elsõ sorban önmagunknak teszünk szolgálatot.”

A nyolcvanas években Darányi Ferenc volt az egyesület elnöke, a kilencvenes évek eleje óta pedig Valentiny Géza pápai prelátus töltötte be ezt a tisztséget. A Bécsi „Europa”-Club három síkon fejt ki fontos tevékenységet: a magyar kultúra ápolásával, a határon túli magyarság támogatásával és a magyar szabadságharc szellemének õrzésével.
A határon túli magyarsággal a rendszerváltás elõtt is szolidáris volt az egyesület, azóta azonban, hogy politikai emigránsok is betehetik a lábukat az elcsatolt területekre, gyakori autóbusz-kirándulásokkal ápolják a kapcsolatot kisebbségi sorsban élo testvéreinkkel; a horvátországi harcokban megrongált magyar falvakkal ugyanúgy, mint Mezoség, vagy Székelyföld népével. Az „Europa”-Club tagjai a bácskai magyar szigetektol a Zobor-vidéki magyar településekig már mindenütt jártak, ahol magyar él a Kárpát-medencében. Sot, azon kívül: a dalmát tengerpart magyar nyomait és Dél-Lengyelország magyar emlékeit is felkutatták. A klub gyakran hív elaõdókat Pozsonyból, Kolozsvárról, Szabadkáról, de a bécsi magyarok is elviszik saját értékeiket a határon túli magyar közösségekbe, így már két kiállításuk is volt Pozsonyban.

Végül szólnunk kell arról, hogyan õrzi az „Europa”-Club Smuk András vezetésével az 56-os szabadságharc lángját. Az egyesület vezeti évtizedek eltelte után sem alkudtak meg, nem engedtek 56-ból. Nem hagyták magukat megvásárolni, nem vették igénybe a Kádár-rendszer szolgálatait, az ingyenes magyarországi utakat, a közpénzbol biztosított nyaralásokat, sot akkor is hüek maradtak 56 szelleméhez, amikor a hüségesek már ama rodostói diófa árnyékában is elfértek volna. Nem adták el júdáspénzért 56 örökségét. Az „Europa”-Clubból nem lett soha Kádárék ötödik hadoszlopa és vezetoi menekülésük után eloször csak 1989. június 16-án, Nagy Imre és társai temetése alkalmából látogattak el szülõhazájukba, azon belül is a Hõsök terére és helyezték el koszorújukat a hõsök koporsójánál. Nem ok nélkül került be a magyarság láthatatlan szellemi múzeumába és a Magyar Örökség arany-könyvébe a szöveg: „A bécsi Európa-Club husége 1956 szelleméhez magyar örökség.”

Ugyanezen örökség jegyében nyújtjuk át most a bécsi, az ausztriai magyarságnak, a Klubnak, Smuk Andrásnak az Árpád fejedelem-díjat, melyet közös apánk halálának 1100. évében alapított, s adományoz azóta a Magyar Müvészetért Kuratóriuma és Herend.

Gubcsi Lajos, Bécs, 2009. április 25., Collegium Hungaricum