70 éves a CSEMADOK 

            Tavaly szeptember 16-án Pozsonyban az Óvárosháza tükörtermében ünnepelte a Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya és Országos Tanácsa a Szövetség megalakulásának hetvenedik évfordulóját. Az ünnepségre meghívást kapott az 55 éves bécsi „Europa”-Club is.

            Az ókori görögöket három kapocs tartotta össze: a közös nyelv, a közös vallás és az olimpia. Nekünk, magyaroknak is van egy közös nyelvünk, közös mondavilágunk illetve keresztény gyökerekkel rendelkező történelmünk, és van közös kultúránk. De mit érne mindez, ha nem lennének olyanok, akik ezekre emlékeztetnének bennünket és a felnövekvő új generációt? Talán már minden feledésbe merült volna, vagy szép lassú pusztulás várna őseink örökségére, ha nem lenne a CSEMADOK, a felvidéki magyarság legnagyobb taglétszámú kulturális szervezete, és nem lenne „Europa”-Club, a bécsi magyarok kultúregyesülete.

            Vannak fogalmak, amelyek nélkül ugyan lehet létezni, de élni nem: ilyen az összetartozás és a barátság. Aztán vannak érzések, vágyak, amelyekről nem lehet lemondani, amelyekhez ragaszkodni kell. Ilyen a szabadság, a nemzethez való kötődés és egy nemzet öntudatának emelése. A CSEMADOK és az „Europa”-Club pontosan ezeket az értékeket hordozza magában, és arra törekszik, hogy mindez életben maradjon. Hetven évvel ezelőtt egy baráti társaság a felvidéki földben vetette el a magokat. Jó munkát végeztek, mert a magok nem kövek és bogáncsok közé estek, ahol esélyük sem lett volna növekedni és termést hozni. Megfelelő talajba kerültek, ahonnan sem a szél nem tudta kifújni őket, de még a kártevő madaraknak sem volt lehetőségük a lopásra. A kicsi mag pedig szépen növekedett, mert gondosan ápolták és vigyáztak rá, nehogy gyom kerüljön közéjük és pusztulás legyen a sorsuk.

            Az „Europa”-Club vezetősége a rendszerváltást követően azonnal felvette a kapcsolatot a kisebbségi magyar közösségekkel. Először Pozsony felé történt meg a nyitás, hiszen a CSEMADOK és az „Europa”-Club sok közös jellemzővel rendelkezik a mai napig is.  A legnagyobb közös nevező, hogy bár két különböző államban élünk, mégis hasonló célokért küzdünk: az identitás megőrzéséért és az asszimiláció elkerüléséért.

            Abból a felismerésből kiindulva, hogy az ausztriai magyarok nem ismerik, nem is ismerhetik a mozaikokra szétesett Kárpát-medencei magyar nemzetet, ezért 1990-ben kultúrtörténeti és honismereti kirándulásokkal bővítettük programunkat.

            A teljes dél-szlovákiai szervezeti hálózattal rendelkező CSEMADOK közreműködésével 1990 szeptemberében megvalósult az ausztriai magyarok első felvidéki autóbusz kirándulása. Ezzel indult el az a sorozat, amely az elmúlt évtizedekben sok-sok élménnyel gazdagította a résztvevőket. A pozsonyi CSEMADOK székháza előtt Sidó Zoltán igazgató, munkatársai és baráti köre nagy örömmel üdvözölték a bécsi magyarokat. Búcsúvacsorára a csallóközi Somorján került sor, ahol az alakuló politikai pártok mellett a CSEMADOK nevében Neszméri Sándor főtitkár szólalt fel.

            Az egymásra találás boldog pillanatai lelkesedéssel töltötték el a felvidéki, különösen a pozsonyi és pozsonypüspöki, valamint a bécsi magyarokat.  Az első kirándulást hamarosan követte a többi. Mindezek a körutak utazások voltak a magyar múltba, és olyan kultúrtörténeti emlékek meglátogatását segítették, amelyek megismerése az akkori politikai viszonyok miatt csak igen nehezen voltak lehetségesek. Hihetetlen élmény volt az ausztriai magyarok számára, hogy kirándulásról-kirándulásra sikerült a Trianonban szétszakított magyarságot mozaikként összerakni. Az erdélyi Farkas Árpádot idézve „apáink hűlő, drága arcán jártunk”. A felvidéki kirándulások gondos megszervezéséért külön köszönet jár Jégh Izabellának, akinek segítségével azonnal bővültek felvidéki kapcsolataink. Többek között emlékezetes maradt látogatásunk Kassán, ahol a Dóm téren Balassa Zoltán történész, a helyi CSEMADOK nevében üdvözölt bennünket.

            A Nemzeti zarándoklatok és honismereti körutak (1990 ̶ 2000) című, első kötetünkben 10 év kultúrtörténeti kirándulásairól számoltunk be. 2011-ben jelent meg Útravaló címmel a második kötet, amely a 2000 ̶ 2010 közötti utazások beszámolóit, dokumentációját tartalmazza. Jelenleg pedig a harmadik köteten dolgozunk.

            A kirándulások mellett – nagyon jellemzően erre az időszakra – gondosan ügyeltünk műsoraink kialakításában arra, hogy megszólaljon a trianoni magyarság ötágú sípja. Sorra léptek fel nálunk felvidéki művészek, történészek, politikusok, egyházi méltóságok. Mi pedig a CSEMADOK meghívására elmentünk Pozsonyba színházi bemutatókra, előadói estekre és más rendezvényekre. Majd felkerestünk a Felvidéken magyarok által lakott településeket is, ahol fontos történelmi és kulturális megemlékezéseken vettünk részt. Ők pedig eljöttek Bécsbe velünk együtt megemlékezni az 1956-os forradalomról, majd Németóvárra (Bad Deutsch-Altenburgba), ahol 2004-ben, a pozsonypüspöki Csemadok segítségével ökumenikus istentiszteletet és koszorúzási ünnepséget szervezetünk meg.

            Fontos megemlíteni, hogy a település Mária templomát Szent István királyunk alapította, 1028-ban. Ez a templom Trianon előtt fontos búcsújáró helye volt a felvidéki magyaroknak. A temetőben az ’56-os magyar menekültek sírjaiból a helyi polgármesteri hivatal létrehozta az ausztriai magyarok szimbolikus sírját, amely mellé a klub 2006-ban kopjafát állított. Az „Europa”-Club tagsága felvidéki és magyarországi vendégekkel együtt minden év november első hetében itt helyezi el a kegyelet koszorúit a nemzet áldozataiért. Nagy öröm volt számunkra, hogy ezekre az ünnepségekre a CSEMADOK külön autóbuszt indított. Az utóbbi években a felvidéki sajtó is rendszeresen beszámolt ezekről az ünnepségekről. Kezdettől fogva az ökumenikus imaórát a Mária templomban a bécsi református lelkész, egy magyarországi evangélikus lelkész és egy felvidéki katolikus plébános tartja.

            Sokáig terveztük, hogy első királyunknak szobrot és háromnyelvű emléktáblát állítsunk fel. Végül is Szent István király emlékszobrának felavatására 2016. május 21-én került sor. A nagyszabású ünnepség a Mária templomban szentmisével kezdődött, majd a templom előtt a szobornál folytatódott a rendezvény.

            Szent István király szobrát Németóvár plébánosa, Balint Pavel, valamint a kalocsai érsek, Bábel Balázs szentelték fel. Az érsek az avatás alkalmával így fogalmazott: „Míg a hősök elválasztanak, addig a szentek összetartanak minket”.

            A szoboravatón ünnepi beszédet mondott a németóvári polgármester, dr. Hans Wallowitsch, Magyarország bécsi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, dr. Perényi János és dr. Smuk András, a bécsi „Europa”- Club elnöke. Perényi János kiemelte, hogy ez egy csodálatos jelkép, amely egy újabb adalék a közös történelemhez, és emellett ez Szlovákia, Magyarország és Ausztria” határháromszöge”, ezért is szimbolikus. „Ha megkérdeznék tőlem, hogy mi Európa, akkor azt mondanám, hogy ez itt Európa“, – mondta a nagykövet.

            Ezt követően Csáky Pál felvidéki európai parlamenti képviselő részvételével sor került a szobor leleplezésére. A gyönyörű műkő szobor Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész alkotása. Az ünnepségen közreműködött a komáromi Concordia vegyeskórus Stubendek István karnagy vezényletével, a somorjai Harmonia Classica Samorin kamarakórus, Wolfgang Danzmayr vezényletével, Vig Margit hegedűművész, valamint a Nemzetközi Duna-Filharmónia zenekara. A zenei programot Katona Ágnes állította össze.

            Felemelő érzés, hogy a határon átívelő találkozás mennyire erősítette és erősíti a mai napig az összetartozás érzését. Elsősorban köszönet jár mindezért a pozsonyi CSEMADOK-nak, a Pozsonypüspöki Alapszervezetének, valamint további számos felvidéki alapszervezetnek.

Smuk András

2020. 04. 16.